2013. április 14., vasárnap

Fekvőles promo 2013. 04. 14.

Féléves munka után, a napokban készült el saját készítésű fekvő lessátram (Mánfai Iván nagyfokú hozzájárulásával). A cél nyilvánvalóan a talajon mozgó, élő állatok megfotózása volt, ezen belül is talán a sárban keresgélő, partimadaraké.

A váz ötlete már adott volt, hiszen már készítettünk vízvezetékcsőből nagyobb lest is, de a méretek megtervezése, az adott idomok állásának és irányának pontos kitalálása, és kivitelezése beletelt egy-két napba.
Az igazán nehéz feladat azonban csak ezután következett. Ki kellett szabni, és összevarrni a les vásznát, ügyelve a százszázalékos pontosságra, hogy a vázon ne lötyögjön, mégis könnyen rácsússzon. Elsőként a felső, kis hátsó, és oldalsó lapok készültek el, ami nagy lépés volt, de ezután követtünk el két nagyobb, de javítható hibát. Az egyik, hogy a les aljára gyenge minőségű fóliát választottunk, ami kis behatásra könnyen kiszakad. Ez nem csak a terepen lett volna gond, hiszen a vázat rögzítő csavarok, már a próba során, több helyen kiszaggatták a vékony fóliát. A másik, az egy, a vászon elején és "lőrésén" elkövetett konstrukciós hiba volt, amit nem részleteznék, de gyakorlatilag lehetetlenné tette az objektív precíz mozgatását.

A problémák orvoslására nem találtunk rögtön megoldást, ezért félretéve azokat, haladtunk tovább. A külső szemlélőnek talán fel sem tűnik, mennyi munka van, miután a vászon formája már nagyjából kialakult. Három kis szúnyogháló ablakot készítettünk bele, melyek az oldalsó, és hátsó kitekintést biztosították. Itt is elrepült egy két este, mire bevarrtam magát a szúnyoghálókat, az azt takaró lebernyeget, és a lebbencseket alul és felül is rögzítő tépőzárdarabokat. A les bejáratának, és a váz vászonba juttatásához két külön cipzárt terveztem, és varrtam is be. Az elülső fal teljes egészében lecipzározható (természetesen csak a vízhatlan fóliáig), ami lehetővé teszi az összerakott váz betolását a vászonba. Ez megtette volna bejáratnak is, de fotózások alatt, itt lesz a gép, amit szétszedni, összerakni eleve macera, de ráadásul veszélyben is lenne a behozott iszap, víz, stb. miatt. Tehát bevarrtam a felső, és oldalsó cipzárt is, ami kényelmes bejutást enged a lesbe.

Mikor odáig jutottunk, hogy a két hibás ponton kívül már minden rendben volt, kicsit elakadt a projekt. Nem tudtunk túllendülni a problémákon, nekem elkezdődött a tavaszi szorgalmi időszak, és másfél hónapra hanyagoltuk a lest.

A következő lökést, a jó minőségű vízhatlan ponyva kiválasztása és megvásárlása jelentette. Az előző (lefejtett fólia) mintájára már könnyedén kiszabtuk, és felvarrtuk a lesre. Már csak az elülső falat kellet megtervezni és kivitelezni. Talán a legfontosabb része a lesnek, hiszen ezen áll, vagy bukik, hogy a fotózás kényelmes és sikeres lesz-e. Egy szúnyogháló falat képzeltem magam elé, amin keresztül majd kidugom az objektívet. Egy objektívnyi lyuk, nyilvánvalóan kevés, hiszen ha azt mozgatni is szeretném, annak mozgástérre van szüksége. A problémát felmérve, a gépet állványfejre téve lemodelleztük az objektív szükséges mozgásterét, majd ezt síkban ábrázoltuk, ami kiadta a lőrés nagyságát. Nagyon fontos lépés volt, hiszen itt alakult ki, hogy a gép szabadon mozoghasson bármely irányba, de mivel az objektív melletti tér a minimumra van korlátozva, a szúnyoghálófalon keresztül kényelmesen kilátok. A kialakult lyukba egy úgynevezett bugyor került, ami álcázza, a fehér optikát, és a mozgásokat is elfedi.

A les gyakorlatilag készen volt!

Egy-két utómunka (a csavarfejeket lecsiszoltuk, hogy véletlenül se sértse a fóliát, a váz lyukait átfúrtuk, a könnyebb összeszerelhetőség érdekében) elvégzése után, már csak a tokot kellett megcsinálnunk. Egy téglalapot szabtunk ki, arra egy cipzár, egy fül, és a két végére, egy-egy kör került. Az összevarrás után, készen állt a tok is, melynek segítségével, a szállítás is nagyon praktikussá válik.

Valószínűleg a lest olcsóbban, és kevesebb munkával is meglehetett volna úszni, de így a saját igényeimre szabhattam, és kimondhatom, hogy teljes mértékben, kettőnk munkájának az eredménye.


A lest terepen még sajnos nem volt módom kipróbálni, ennek hiányában a fotók az udvarban készültek:















6 megjegyzés:

  1. Nagyon pipec!Mennyi idő az összerakása?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Gábor!
      Kb. 10 perc. A két oldalvázba tervezünk behúzni egy gumi madzagot, ami meggyorsítja az összerakást. A csavarozásban még van hova fejlődnöm, de viszonylag hamar megvan. Ha a váz áll, egy kis ügyeskedéssel egy perc alatt már a vászon is fent van.

      Bence

      Törlés
  2. Remek ötlet! Egy ilyen alacsony leshez a vízvezeték csőből kialakított váz zseniális ötlet. Lehet, hogy kicsit időigényesebb a felállítása, de legalább bombabiztos. Sok sikert a használatához!

    VálaszTörlés