Ezúton szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni, minden kedves olvasómnak!
2013. december 24., kedd
2013. november 5., kedd
"Az Év Természetfotósa 2013" - 2013.11.05.
A pályázaton két év kihagyás után, immár harmadik alkalommal indultam. A 2013. év tavasza tanulmányi szempontból rendkívül zsúfoltan zajlott, ezért csak az utolsó pillanatban vettem észre az idei pályázati kiírást. Szerencsére volt egy csöppnyi szabadidőm, így két nap alatt fel tudtam készülni a pályázatra.
2013.06.08. - 2. zsűrizési forduló
Bár ez már a második forduló, a pályázók számára, az első forduló eredményei is csak ezen a napon láttak napvilágot, egy gyors vetítés formájában. A pályázatra beérkező kb. 4000 kép közül a zsűri az első forduló során választotta ki a legjobb 1000 képet, melybe a 25 fotómból 4 jutott be.
Íme a négy, 1000-be jutott képem:
Örömmel vettem tudomásul, hogy az általam legesélyesebbnek mondott öt képem közül hármat, ebben a körben láthattam. Innentől kezdődtek az izgalmak.
A "Kezünkben a Föld" kategóriában az "Őt is hazavárták" című képem elég hátra került, de bevallom, arra sem számítottam, hogy idáig eljut.
Annál nagyobb meglepetést okozott viszont, hogy a "Madarak viselkedése" kategóriában "Vadakat terelő juhász" című képem is hasonló sorsra jutott, pedig ettől a képtől vártam a legtöbbet.
Elhúztam a számat, de nem volt mit tenni, néztem tovább a zsűrizést. Következett az "Emlősök viselkedése" kategória, és "Rugó" című, nyulas képem. Már elsőre is feltűnően jó pontokat kapott, de csak akkor tátottuk el igazán a szánkat, mikor a kategória végeztével, kiderült, hogy képem a harmadik helyen zárt.
Örvendezve az iménti sikeren, minden mindegy alapon vártuk "Farkasszem" című fotómat, az "Állatok szemtől szemben" kategóriában. A kép nem túl magas, de elfogadható pontokat kapott.
A pontozás végeztével, minden kategóriában kialakult egy sorrend, a zsűri pedig meghúzott egy ponthatárt. Értelemszerűen az ezt alulmúló képek kiestek, a felülmúlóak pedig továbbjutottak. A "Vadakat terelő juhászért" és az "Őt is hazavártákért" negatív, a "Rugóért" pedig pozitív értelemben nem kellett izgulnom, a "Farkasszem" pedig, ha nem is túl magabiztosan, de szintén bejutott a legjobb 400-ba.
2013.06.22. - 3. zsűrizési forduló
16 tantárgyamból előző nap tudtam le sikeresen az utolsót! Mindenkitől megkaptam a gratulációt, hogy most már igazán nincs min izgulni, örülhetek a szabadságnak. Ez majdnem igaz is volt, leszámítva, hogy számomra az igazán nagy izgalom csak ma következett. A zsűrizés utolsó fordulója, melyen a zsűri az előzőleg kiválogatott 400-ból kiválasztja a legjobb 100-at.
Magabiztosan vártam az "Emlősök viselkedése" kategóriát, hiszen az a 3. helyezés annyira jól festett, hogy már nem csak a legjobb 100-ba kerülésében bíztam, hanem akár egy kategória helyezésben is.
Ekkor jött a hideg zuhany. Képem olyan gyenge pontokat kapott, hogy előre elkönyvelhettem... idén sem leszek a pályázati anyagból készült kiállításon, és albumban.
Teljes letargiában vártam a következő képemet, hiszen ha a nyúl a 3. helyről kiesett, a rókának már esélye sem lehet. Itt jött a következő meglepetés, rókám holtversenyben a 6. helyen zárt, ami azt jelentette, hogy bent vagyok a legjobb százban.
Így jött el az ősz!
Épp a Pellérdi halastó partján nézelődtem alkalmas leshelyek után, mikor édesanyám telefonált, hogy megtalálta a képemet az interneten, és szerinte az én fotóm lesz a borítón. Gyorsan megnyugtattam, hogy valószínűleg nem a borítón leszek, csak most épp az én fotómmal reklámozzák a pályázatot. Előző években már sok ilyen promóciós anyagot láttam, és azt hittem most is egy ilyenről van szó. Hazaérve kezdett gyanússá válni a dolog, mert a borító ötlete nem volt alaptalan. Bár nagyon rossz felbontásban, de tényleg az eddigi évekéhez hasonló borítótervet pillanthattam meg, csak ezúttal a saját fotómmal. Nem akartam hiú reményekkel szédíteni magam, ezért erőltetett nyugalommal vártam tovább.
A szememnek csak akkor mertem hinni, mikor a forgalmazó könyvesbolt honlapján is a rókát pillantottam meg. Ezután elárasztották az internetet a különböző promóciós anyagok, még a nyomtatott meghívón is saját fotómmal találtam magam szembe.
2013.11.05. - A kiállítás
A meglepetések sora még mindig nem szakadt meg. Éppen a kiállításra igyekeztünk, mikor az autóból kipillantva családom hatalmas lelkesedésben kitörve kiáltott fel, hogy ott a rókám, az egyik óriásplakáton. A szavam is elállt, ez már tényleg sok volt nekem. Számítottam én sok mindenre az életben, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a saját fotómat látom viszont Budapest utcáin.
Mikor a múzeumba értünk már meg sem lepődtem, ismét a "Farkasszem" üdvözölt. Mielőtt még végigjártuk volna az egész kiállítást, összefutottam Horváth Tibivel, és Gódor Mikivel, akik hozzám hasonlóan szintén a Birdphotography.hu tagjai. Miután a megnyitóbeszédek és a díjátadó lezajlott, még kezet rázhattam jó néhány BPH-s ismerőssel, és nagy örömet jelentett számomra, hogy ezúttal személyesen is megismerkedhettem Potyó Imrével, Diós Kristóffal, Kovács Imrével, Balla Tihamérral, Szekeres Leventével és Csicsák Balázzsal.
Ezen kívül két zsűritaggal is lehetőségem adódott pár szót váltani a rókás fotó készítésének körülményeiről, és az ezt követő terveimről.
Mivel a teljesség igényével nem tudnék minden érintettet felsorolni, ezért most név nélkül, az összes díjazottnak, kiállításon résztvevőnek szeretnék gratulálni!
A róka sikere a kiállítás megnyitójával még nem ért véget. Rengeteg gratulációt kaptam (melyeket ezúton is köszönök) és még egy újságcikk is készült rólam, a fotó kapcsán.
További képek és információk: http://manfaibence.atw.hu
2013.06.08. - 2. zsűrizési forduló
Bár ez már a második forduló, a pályázók számára, az első forduló eredményei is csak ezen a napon láttak napvilágot, egy gyors vetítés formájában. A pályázatra beérkező kb. 4000 kép közül a zsűri az első forduló során választotta ki a legjobb 1000 képet, melybe a 25 fotómból 4 jutott be.
Íme a négy, 1000-be jutott képem:
Farkasszem |
Rugó |
Vadakat terelő juhász |
Őt is hazavárták |
Örömmel vettem tudomásul, hogy az általam legesélyesebbnek mondott öt képem közül hármat, ebben a körben láthattam. Innentől kezdődtek az izgalmak.
A "Kezünkben a Föld" kategóriában az "Őt is hazavárták" című képem elég hátra került, de bevallom, arra sem számítottam, hogy idáig eljut.
Annál nagyobb meglepetést okozott viszont, hogy a "Madarak viselkedése" kategóriában "Vadakat terelő juhász" című képem is hasonló sorsra jutott, pedig ettől a képtől vártam a legtöbbet.
Elhúztam a számat, de nem volt mit tenni, néztem tovább a zsűrizést. Következett az "Emlősök viselkedése" kategória, és "Rugó" című, nyulas képem. Már elsőre is feltűnően jó pontokat kapott, de csak akkor tátottuk el igazán a szánkat, mikor a kategória végeztével, kiderült, hogy képem a harmadik helyen zárt.
Örvendezve az iménti sikeren, minden mindegy alapon vártuk "Farkasszem" című fotómat, az "Állatok szemtől szemben" kategóriában. A kép nem túl magas, de elfogadható pontokat kapott.
A pontozás végeztével, minden kategóriában kialakult egy sorrend, a zsűri pedig meghúzott egy ponthatárt. Értelemszerűen az ezt alulmúló képek kiestek, a felülmúlóak pedig továbbjutottak. A "Vadakat terelő juhászért" és az "Őt is hazavártákért" negatív, a "Rugóért" pedig pozitív értelemben nem kellett izgulnom, a "Farkasszem" pedig, ha nem is túl magabiztosan, de szintén bejutott a legjobb 400-ba.
2013.06.22. - 3. zsűrizési forduló
16 tantárgyamból előző nap tudtam le sikeresen az utolsót! Mindenkitől megkaptam a gratulációt, hogy most már igazán nincs min izgulni, örülhetek a szabadságnak. Ez majdnem igaz is volt, leszámítva, hogy számomra az igazán nagy izgalom csak ma következett. A zsűrizés utolsó fordulója, melyen a zsűri az előzőleg kiválogatott 400-ból kiválasztja a legjobb 100-at.
Magabiztosan vártam az "Emlősök viselkedése" kategóriát, hiszen az a 3. helyezés annyira jól festett, hogy már nem csak a legjobb 100-ba kerülésében bíztam, hanem akár egy kategória helyezésben is.
Ekkor jött a hideg zuhany. Képem olyan gyenge pontokat kapott, hogy előre elkönyvelhettem... idén sem leszek a pályázati anyagból készült kiállításon, és albumban.
Teljes letargiában vártam a következő képemet, hiszen ha a nyúl a 3. helyről kiesett, a rókának már esélye sem lehet. Itt jött a következő meglepetés, rókám holtversenyben a 6. helyen zárt, ami azt jelentette, hogy bent vagyok a legjobb százban.
Így jött el az ősz!
Épp a Pellérdi halastó partján nézelődtem alkalmas leshelyek után, mikor édesanyám telefonált, hogy megtalálta a képemet az interneten, és szerinte az én fotóm lesz a borítón. Gyorsan megnyugtattam, hogy valószínűleg nem a borítón leszek, csak most épp az én fotómmal reklámozzák a pályázatot. Előző években már sok ilyen promóciós anyagot láttam, és azt hittem most is egy ilyenről van szó. Hazaérve kezdett gyanússá válni a dolog, mert a borító ötlete nem volt alaptalan. Bár nagyon rossz felbontásban, de tényleg az eddigi évekéhez hasonló borítótervet pillanthattam meg, csak ezúttal a saját fotómmal. Nem akartam hiú reményekkel szédíteni magam, ezért erőltetett nyugalommal vártam tovább.
A szememnek csak akkor mertem hinni, mikor a forgalmazó könyvesbolt honlapján is a rókát pillantottam meg. Ezután elárasztották az internetet a különböző promóciós anyagok, még a nyomtatott meghívón is saját fotómmal találtam magam szembe.
2013.11.05. - A kiállítás
A meglepetések sora még mindig nem szakadt meg. Éppen a kiállításra igyekeztünk, mikor az autóból kipillantva családom hatalmas lelkesedésben kitörve kiáltott fel, hogy ott a rókám, az egyik óriásplakáton. A szavam is elállt, ez már tényleg sok volt nekem. Számítottam én sok mindenre az életben, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a saját fotómat látom viszont Budapest utcáin.
Mikor a múzeumba értünk már meg sem lepődtem, ismét a "Farkasszem" üdvözölt. Mielőtt még végigjártuk volna az egész kiállítást, összefutottam Horváth Tibivel, és Gódor Mikivel, akik hozzám hasonlóan szintén a Birdphotography.hu tagjai. Miután a megnyitóbeszédek és a díjátadó lezajlott, még kezet rázhattam jó néhány BPH-s ismerőssel, és nagy örömet jelentett számomra, hogy ezúttal személyesen is megismerkedhettem Potyó Imrével, Diós Kristóffal, Kovács Imrével, Balla Tihamérral, Szekeres Leventével és Csicsák Balázzsal.
Ezen kívül két zsűritaggal is lehetőségem adódott pár szót váltani a rókás fotó készítésének körülményeiről, és az ezt követő terveimről.
Mivel a teljesség igényével nem tudnék minden érintettet felsorolni, ezért most név nélkül, az összes díjazottnak, kiállításon résztvevőnek szeretnék gratulálni!
Nyomtatott meghívó, "Farkasszem" című fotómmal illusztrálva |
Digitális meghívó |
A megnyitó, fotómmal illusztrált |
A megnyitó, fotómmal illusztrált tájékoztatója |
Óriásplakát Budapest utcáin |
Horváth Tibivel, és Gódor Mikivel |
A megnyitón kivetített fotóm |
Kiállított rókás fotómmal |
A múzeumban kiállított, a könyvet reklámozó plakát |
A múzeum előterében kiállított plakát |
Óriásplakát Budapest utcáin |
Oklevél |
Az év természetfotói Magyarország 2013 című könyv borítójára került fotóm |
A róka sikere a kiállítás megnyitójával még nem ért véget. Rengeteg gratulációt kaptam (melyeket ezúton is köszönök) és még egy újságcikk is készült rólam, a fotó kapcsán.
Univ Pécs - 2013. November 18. (részlet) |
Dunántúli Napló - 2013. November 27. (részlet) |
További képek és információk: http://manfaibence.atw.hu
2013. november 2., szombat
Vegyes érzések 2013.09.11.-2013.11.02.
Az új objektív 2013.09.11.
Még a tavasz folyamán sikerült egész jó áron vennem egy "Canon EF 300 mm f/2.8L IS USM" objektívet. Természetesen az ember ilyenkor nagy rizikót vállal, hiszen egy tizenkilenc éves darabról van szó, melynek kipróbálására nincs lehetőség (mivel interneten keresztül Amerikában vettük).
Szerencsénk mégsem hagyott el bennünket, mert annak ellenére, hogy a "jellemző" ár feléért megkaptuk, remekül muzsikál.
Köszönöm a segítséget Jilling Tamásnak és Családjának, továbbá azoknak, akik segítettek az objektív Magyarországra jutásában!
A szántó szélén "VOLT" egy lesem
2013.09.20.
Konkrét fotózási elképzelésem nem volt, de az új objektívet mégiscsak illene kipróbálni a rendeltetésének megfelelően. Van is egy megszokott helyem Abaliget felett, ahol (ha nem is kecsegtet nagy eredménnyel) már volt szerencsém eltölteni néhány kellemes órát.
Kora reggel érkeztem a helyszínre, összedobtam a lesemet, majd kezdődött a fotózás. Fotótéma nemigen akadt, viszont az úton bóklászó emberekből már annál több. Meg is elégeltem a dolgot, irány haza...
2013.09.21.
Már a tegnapi nap folyamán kifigyeltem, hogy a szántóföld másik felén még világosban is kint bóklásznak az őzek. Megtetszett a helyzet, főleg, hogy a kis erdő tövében út sem vezet, ami odacsalogatná a lelkes turistákat. Délután felállítottam a lest, és berejtettem a diófa alá.
Hajnali fél ötkor kelés, irány a temető. Itt letettem a kocsit, majd a temetőn és a szántóföldön még teljes sötétségben átkelve bejutottam a lesbe. Nem rajongok a korán kelésért, de megvan a maga hangulata, és általában az eredmény tekintetében is elég kifizetődő.
A kihelyezett kukoricára fácánt, a darab húsra és két tojásra pedig rókát vártam. Érdekes, hogy a természetben az ember ritkán kapja azt amire számít, mégis kevés az olyan alkalom, mikor elégedetlenül fejezi be a "munkáját". Mikor a kis erdő már beengedte a fényt a területre, egyszer csak szárnysuhogást hallok. Félve lesek ki, mikor látom, hogy egy egerészölyv ül a csalétektől mindössze pár méterre. Izgatottságomban a kelleténél nagyobbat rántok az objektíven, és a madár felrepül. Mérges vagyok, mert egy szép fotót szalasztottam el, és nem valószínű, hogy ez a madár még visszatér a nap folyamán.
Tévedtem! Körülbelül fél óra múlva az ölyv ismét előttem huppan. Az objektívet csigalassúsággal mozdítom, de a madár ismét felrepül.
Számítva a következő landolásra is, a gépet ráállítom a csalira, és elhatározom, hogy míg az ölyv bele nem kezd a táplálkozásba nem mozdulok. Szerencsém volt, mert harmadszor is visszatért. Küzdöttem magammal, de megálltam, hogy ismét megpróbálkozzam a fotózásával, és türelmesen vártam az evés pillanatát. Szép lassan, bizalmatlanul méregetve oda is totyogott a húshoz, majd vártunk mindketten. Büszke voltam, hogy így majd elkészül a várt fotóm, de tévedtem... a madár teljesen "indokolatlanul" felszállt, és hiába vártam, nem tért vissza.
2013.09.22.
A tegnapi fél sikeren felbuzdulva, ma ismét a sötét lesben vártam a napfelkeltét. A fotózásra szánt területet még árnyék borította, de a magasabban fekvő domb tetejét már szépen megsütötte a Nap. Oldalra pillantva, a legszebb fényekben egy őz tűnt fel. Lelkes kattogtatásom aggodalommal tölthette el, hiszen folyton riasztó hangját hallatta, kíváncsisága mégis közelebb hajtotta. A lesezés további részében nemigen történt más, számomra mégis bearanyozta a napot.
2013.09.25.
A következő két napon be kellett mennem a suliba, de már alig vártam a szerdát, hogy a hajnalt ismét a lesben tölthessem. A koránkelést már teljesen megszoktam, és sietve keltem át a puha szántóföldön. A tarlót a legutóbbi alkalom óta felszántották... nem örültem a dolognak, mert így valószínű, hogy a fotós hely is tönkrement, de haladtam tovább. Mikor megérkeztem megszédültem a sötétben. Fel alá járkáltam az erdő szélén, de a les nem volt meg. A benne hagyott pulóverek kidobálva... Úgy álltam ott mint akit fejbe vertek. A tehetetlen düh remegett bennem, de nincs mit tenni, a kiszórt holmit összeszedtem, és irány haza. Kora reggel, már jobb fényviszonyok között visszatértünk a területre, de a szántáson kívül semmilyen más nyomra nem bukkantunk. Pár napig kérdezősködtünk a faluban, a helyi gazdákat és traktorosokat sorba véve, beszéltünk a terület tulajdonosával, de senki nem tudott semmit, ezért előrébb mi sem jutottunk.
Az új les
Jó pár hét eltelt, mire úgy ahogy túltettem magam a lopáson. Ez idő alatt a fényképezőgépre nézni se bírtam, és semmi más nem járt a fejemben.
Örökké azonban nem kesereghet az ember, tehát tervezgetni kezdtem egy "ellopható lest". Az ötlet nem feltétlenül az olcsóságra ment ki, inkább a minimális befektetett munkára, és az egyszerű, gyorsan összeszerelhető konstrukcióra. Két nap alatt (a tervezést is beleértve) összedobtunk egy könnyű faszerkezetet.
A les lényege, hogy hevenyészettségének ellenére a kilátás, és az objektív mozgatása teljesen profin működhessen, ezért varrtam egy (az előző leséhez hasonló) előlapot, ami a váz elejére feltépőzárazható.
Beszereztem két darab 3x3 m-es álcahálót (az árakat elnézve, kb. egy áráért), de mint kiderült, ez nem fed kellőképp, ezért a legolcsóbb műszálas anyagból oldottam meg a les lefedését, és erre kerültek a hálók a plusz álcázás végett.
Íme a les:
BPH kiállítás 2013.10.19.
Lassan három éve vagyok tagja a Birdphotography.hu, a magyar madárfotósok közösségi oldalának. Rengeteget köszönhetek ennek az oldalnak, hiszen sok mindent megtanulhattam itt a madárfotózásról, képkidolgozásról, és egyéb fortélyokról, úgy hogy az itt töltött idő élvezetes legyen.
Az oldalon minden héten kihirdetésre kerül a "Hét fotója" cím. Az oldal vezetőinek szorgalmának, és lelkesedésének köszönhetően már második alkalommal kerül megrendezésre a -"Madarak földön, égen" Válogatás a BirdPhotography.Hu fotósainak munkáiból- című kiállítás. 52 hét, 52 fotó, 52 fotós! Mivel egyik alakalmommal "Vadakat terelő juhász" című képem kapta a "Hét fotója" elismerést, az idei kiállításon én is, mint szerző vehettem részt.
Nagyon vártam már ezt a napot, hiszen egy kiállítás mindig nagy dolog, de ebben az esetben a legfelemelőbb mégis az volt, hogy a virtuális világ végre valósággá válik. Itt összeismerkedhettem néhány remek emberrel, akiknek munkásságát már régóta ismerem és tisztelem, és ez számomra felülmúlhatatlan.
Nílusi ludak 2013.10.20.
Először a Birdphotography.hu-n, majd a tegnapi kiállításon is szóba került, hogy a Pécstől mindössze pár kilométerre fekvő halastavaknál megjelent négy nílusi lúd.
Segítőinknek köszönhetően másnap délután már a tavak környékét böngészve kerestük a ludakat. Egy jókora kört téve a keleti részen már az autó felé tartottunk, mikor az út túloldalán, a nevelőmedencék partján kiszúrtuk a madarakat.
Tegnap az is szóba került, hogy a madarak elég bizalmasak, ezért nem szükséges lessátor, mindössze lehasalva, kúszva-mászva érdemes megközelíteni őket, nehogy felrepüljenek.
Hát belevágtunk a fotózásba...
Kellemes délutánt tölthettünk el itt, és egy érdekes fajról, jó fotókkal gazdagodhattunk.
Köszönjük a lehetőséget és a segítséget Völgyi Sándornak, Ónodi Miklósnak és Lóki Csabának!
Lesállítás
Mikor a nílusi ludak után bóklásztunk a tó körül, úgy döntöttünk, ha megkapjuk a megfelelő engedélyeket, leseket is állítanánk a madarakban gazdag, leeresztett tómederben.
Mikor minden sínen volt, kilátogattunk a tóhoz, hogy kinézzük a lesek pontos helyeit. Még okt. 17.-én volt szerencsém úgy megcsúszni, és berúgni az ajtó alá, hogy a nagylábujjamról a fél körmöm keresztbe repedt és lehasadt. Sajnos a sérülés még túl friss volt, ezért cipő gyanánt jobb lábamon egy strandpapucsot viseltem. Úgy gondoltam, hogy így nem fogok bemászni a puha iszapos mederbe, csak a partról figyelem a madármozgást és az alkalmatos helyeket. Természetesen nem én lennék, ha ezek után nem másztam volna meg papucsos lábbal a térdig érő iszapot, de a megfelelő helyek megvoltak, szóval megérte...
2013.10.23.
A délutáni lesnek a tó déli partjánál lévő kis tocsogó mellett néztük ki a helyet. Bár egy mobil reflexüveges lessátorról van szó, mobilitása mégis korlátozott, mivel egyben nem szállítható (rövid távon sem), szóval a híg iszapon kellett építkezni.
Pár hajnali és délutáni alkalmat eltöltöttünk itt, de eredményt nemigen hozott, madarat alig figyeltünk meg a lesből.
2013.10.24.
Hajnali leshelyül egy nagyszerű helyet találtunk. A lest egy, a madarak által igen kedvelt vizenyős rész kellős közepén állítottuk fel, ennek ellenére (a kis szigetek mentén), ha nem is száraz lábbal, de igen könnyen megközelíthető volt.
Hajnal a tómederben 2013.10.26.
Azt már megtanultam, hogy érdemes korán kelni. Sőt még korábban! Számításaink szerint másfél óra szükséges az ébredés pillanatától a lesbe jutásig. A kapkodás elkerülése végett szeretek körülbelül egy órával napkelte előtt befeküdni, így nem kell aggódni, hogy rám világosodik, és az egész fotózás tönkremegy. Szóval négykor keltünk...
Bevallom, kicsit féltem a sötétben való iszapjárástól, de szerencsére könnyedén bejutottam a lesbe, és kényelmesen vártam a pirkadatot. Már világosodott, mikor az itt ott vadászgató szürke gémek kezdtek kibontakozni a sötétségből. Próbáltam valamit kihozni a témából, mikor szinte hangtalanul leszállt a túlsó nádas tövébe egy tucatnyi fehér madár. Először azt hittem kócsagok, de a fényképezőgéppel is megvizsgálva őket, meg kellett állapítanom, hogy kanalasgémek érkeztek. Körülbelül öt éve várok erre a pillanatra. Még a Kis-Balatonon láttam néhány példányt, azóta a kedvenc madaraim. Több alkalommal álmodtam is velük...
Keresgélő kanalasok a hajnali fényben:
Hajnal a tómederben 2013.10.27.
Sok hozzáfűzni való nincs a dologhoz, ismét egy remek hajnalt tölthettem a lesben, és néhány jól sikerült röpképpel is gazdagodtam.
Hajnal a tómederben 2013.11.01.
Mindenszentek napján, a hajnal ismét a mederben talált. A lesbe érve keserű dolog fogadott. Eltűnt a gumimatracom. Nem, természetesen nem a matrac sorsa izgatott, sokkal inkább aggasztott a reggeli hideg iszapon töltött néhány óra átvészelése, és az a tény, hogy még egy ilyen elkerített, megbízható helyen is "lopnak".
Szürke gém akadt bőven a tavon, de a talaj annyira hűtött alulról, hogy nem tudtam a témákra koncentrálni. A fotózást elég hamar le is fújtam, és csak reménykedtem, hogy nem lesz tüdőgyulladás a vége...
Lesbontás 2013.11.02.
A matrac eltűnése, és a hideg iszapon eltöltött néhány óra kicsit elvették a kedvemet a fotózástól, ezért úgy döntöttem, csak jövőre folytatjuk. Épp a kint lévő les felé tartottunk, mikor egy távoli nádfal tövében kiszúrtunk valami élénkzöld foltot, a matracomat! Elképzelésem sem volt, hogy ez hogy lehetséges... A les gyors lebontása után sietve kipakoltunk a partra, majd elindultunk a rejtély felfedezésére . A válasz engem is meglepett. A matrac egy nagyon híg részen volt, amit képtelenség megközelíteni, vagy elhagyni nyom nélkül... Hát nyom az volt bőven! Számlálhatatlan vaddisznó nyom vette körül a matracot :). Még most is nehezen tudom elképzelni, de nagyon úgy fest, hogy az egyik játékoskedvű disznó bekukkantott a lesbe és mivel megtetszett neki a matrac, kirángatta azt, majd átvitte a tó másik felére.
Mindenesetre volt pár, vad elképzelésünk, részben arról, hogy megfotózom a disznót szájában a matraccal, a másik pedig, hogy a lesben fekve egyszer csak megjelenik az állat feje, és kicibálva alólam a matracot távozik...
Szóval, kalandos úton a matrac is megkerült, és mi is megnyugodhattunk, hogy kint hagyott holmijaink, jövőre is biztonságban lesznek (kivéve a vaddisznóktól!!!!).
Végeredményben, egy pozitív időszakot tudhatok a hátam mögött, és ha történtek is kellemetlenségek, mindig van ami ösztönözzön, hogy érdemes folytatni ezt a koránt sem egyszerű "sportot"...
Még a tavasz folyamán sikerült egész jó áron vennem egy "Canon EF 300 mm f/2.8L IS USM" objektívet. Természetesen az ember ilyenkor nagy rizikót vállal, hiszen egy tizenkilenc éves darabról van szó, melynek kipróbálására nincs lehetőség (mivel interneten keresztül Amerikában vettük).
Szerencsénk mégsem hagyott el bennünket, mert annak ellenére, hogy a "jellemző" ár feléért megkaptuk, remekül muzsikál.
Köszönöm a segítséget Jilling Tamásnak és Családjának, továbbá azoknak, akik segítettek az objektív Magyarországra jutásában!
Canon lens EF 300 mm 1:2.8 L USM Forrás: www.ebay.com |
Fotó: Fazekas Ágota |
A szántó szélén "VOLT" egy lesem
2013.09.20.
Konkrét fotózási elképzelésem nem volt, de az új objektívet mégiscsak illene kipróbálni a rendeltetésének megfelelően. Van is egy megszokott helyem Abaliget felett, ahol (ha nem is kecsegtet nagy eredménnyel) már volt szerencsém eltölteni néhány kellemes órát.
Kora reggel érkeztem a helyszínre, összedobtam a lesemet, majd kezdődött a fotózás. Fotótéma nemigen akadt, viszont az úton bóklászó emberekből már annál több. Meg is elégeltem a dolgot, irány haza...
2013.09.21.
Már a tegnapi nap folyamán kifigyeltem, hogy a szántóföld másik felén még világosban is kint bóklásznak az őzek. Megtetszett a helyzet, főleg, hogy a kis erdő tövében út sem vezet, ami odacsalogatná a lelkes turistákat. Délután felállítottam a lest, és berejtettem a diófa alá.
Hajnali fél ötkor kelés, irány a temető. Itt letettem a kocsit, majd a temetőn és a szántóföldön még teljes sötétségben átkelve bejutottam a lesbe. Nem rajongok a korán kelésért, de megvan a maga hangulata, és általában az eredmény tekintetében is elég kifizetődő.
A kihelyezett kukoricára fácánt, a darab húsra és két tojásra pedig rókát vártam. Érdekes, hogy a természetben az ember ritkán kapja azt amire számít, mégis kevés az olyan alkalom, mikor elégedetlenül fejezi be a "munkáját". Mikor a kis erdő már beengedte a fényt a területre, egyszer csak szárnysuhogást hallok. Félve lesek ki, mikor látom, hogy egy egerészölyv ül a csalétektől mindössze pár méterre. Izgatottságomban a kelleténél nagyobbat rántok az objektíven, és a madár felrepül. Mérges vagyok, mert egy szép fotót szalasztottam el, és nem valószínű, hogy ez a madár még visszatér a nap folyamán.
Tévedtem! Körülbelül fél óra múlva az ölyv ismét előttem huppan. Az objektívet csigalassúsággal mozdítom, de a madár ismét felrepül.
Számítva a következő landolásra is, a gépet ráállítom a csalira, és elhatározom, hogy míg az ölyv bele nem kezd a táplálkozásba nem mozdulok. Szerencsém volt, mert harmadszor is visszatért. Küzdöttem magammal, de megálltam, hogy ismét megpróbálkozzam a fotózásával, és türelmesen vártam az evés pillanatát. Szép lassan, bizalmatlanul méregetve oda is totyogott a húshoz, majd vártunk mindketten. Büszke voltam, hogy így majd elkészül a várt fotóm, de tévedtem... a madár teljesen "indokolatlanul" felszállt, és hiába vártam, nem tért vissza.
2013.09.22.
A tegnapi fél sikeren felbuzdulva, ma ismét a sötét lesben vártam a napfelkeltét. A fotózásra szánt területet még árnyék borította, de a magasabban fekvő domb tetejét már szépen megsütötte a Nap. Oldalra pillantva, a legszebb fényekben egy őz tűnt fel. Lelkes kattogtatásom aggodalommal tölthette el, hiszen folyton riasztó hangját hallatta, kíváncsisága mégis közelebb hajtotta. A lesezés további részében nemigen történt más, számomra mégis bearanyozta a napot.
Európai őz - Capreolus capreolus |
Európai őz - Capreolus capreolus |
Európai őz - Capreolus capreolus |
2013.09.25.
A következő két napon be kellett mennem a suliba, de már alig vártam a szerdát, hogy a hajnalt ismét a lesben tölthessem. A koránkelést már teljesen megszoktam, és sietve keltem át a puha szántóföldön. A tarlót a legutóbbi alkalom óta felszántották... nem örültem a dolognak, mert így valószínű, hogy a fotós hely is tönkrement, de haladtam tovább. Mikor megérkeztem megszédültem a sötétben. Fel alá járkáltam az erdő szélén, de a les nem volt meg. A benne hagyott pulóverek kidobálva... Úgy álltam ott mint akit fejbe vertek. A tehetetlen düh remegett bennem, de nincs mit tenni, a kiszórt holmit összeszedtem, és irány haza. Kora reggel, már jobb fényviszonyok között visszatértünk a területre, de a szántáson kívül semmilyen más nyomra nem bukkantunk. Pár napig kérdezősködtünk a faluban, a helyi gazdákat és traktorosokat sorba véve, beszéltünk a terület tulajdonosával, de senki nem tudott semmit, ezért előrébb mi sem jutottunk.
Az új les
Jó pár hét eltelt, mire úgy ahogy túltettem magam a lopáson. Ez idő alatt a fényképezőgépre nézni se bírtam, és semmi más nem járt a fejemben.
Örökké azonban nem kesereghet az ember, tehát tervezgetni kezdtem egy "ellopható lest". Az ötlet nem feltétlenül az olcsóságra ment ki, inkább a minimális befektetett munkára, és az egyszerű, gyorsan összeszerelhető konstrukcióra. Két nap alatt (a tervezést is beleértve) összedobtunk egy könnyű faszerkezetet.
A les lényege, hogy hevenyészettségének ellenére a kilátás, és az objektív mozgatása teljesen profin működhessen, ezért varrtam egy (az előző leséhez hasonló) előlapot, ami a váz elejére feltépőzárazható.
Beszereztem két darab 3x3 m-es álcahálót (az árakat elnézve, kb. egy áráért), de mint kiderült, ez nem fed kellőképp, ezért a legolcsóbb műszálas anyagból oldottam meg a les lefedését, és erre kerültek a hálók a plusz álcázás végett.
Íme a les:
Fotó: Mánfai Iván |
Fotó: Mánfai Iván |
Fotó: Mánfai Iván |
BPH kiállítás 2013.10.19.
Lassan három éve vagyok tagja a Birdphotography.hu, a magyar madárfotósok közösségi oldalának. Rengeteget köszönhetek ennek az oldalnak, hiszen sok mindent megtanulhattam itt a madárfotózásról, képkidolgozásról, és egyéb fortélyokról, úgy hogy az itt töltött idő élvezetes legyen.
Az oldalon minden héten kihirdetésre kerül a "Hét fotója" cím. Az oldal vezetőinek szorgalmának, és lelkesedésének köszönhetően már második alkalommal kerül megrendezésre a -"Madarak földön, égen" Válogatás a BirdPhotography.Hu fotósainak munkáiból- című kiállítás. 52 hét, 52 fotó, 52 fotós! Mivel egyik alakalmommal "Vadakat terelő juhász" című képem kapta a "Hét fotója" elismerést, az idei kiállításon én is, mint szerző vehettem részt.
Nagyon vártam már ezt a napot, hiszen egy kiállítás mindig nagy dolog, de ebben az esetben a legfelemelőbb mégis az volt, hogy a virtuális világ végre valósággá válik. Itt összeismerkedhettem néhány remek emberrel, akiknek munkásságát már régóta ismerem és tisztelem, és ez számomra felülmúlhatatlan.
"Vadakat terelő juhász" |
Meghívó (Forrás: Birdphotography.hu) |
A kiállított képem, Lóki Csaba, Oláh Gábor és Selmeczi Kovács Ádám remek fotóinak társaságában (Forrás: Birdphotography.hu) |
(Forrás: Birdphotography.hu) |
Nílusi ludak 2013.10.20.
Először a Birdphotography.hu-n, majd a tegnapi kiállításon is szóba került, hogy a Pécstől mindössze pár kilométerre fekvő halastavaknál megjelent négy nílusi lúd.
Segítőinknek köszönhetően másnap délután már a tavak környékét böngészve kerestük a ludakat. Egy jókora kört téve a keleti részen már az autó felé tartottunk, mikor az út túloldalán, a nevelőmedencék partján kiszúrtuk a madarakat.
Tegnap az is szóba került, hogy a madarak elég bizalmasak, ezért nem szükséges lessátor, mindössze lehasalva, kúszva-mászva érdemes megközelíteni őket, nehogy felrepüljenek.
Hát belevágtunk a fotózásba...
Kellemes délutánt tölthettünk el itt, és egy érdekes fajról, jó fotókkal gazdagodhattunk.
Köszönjük a lehetőséget és a segítséget Völgyi Sándornak, Ónodi Miklósnak és Lóki Csabának!
Nagy kócsag - Egretta alba |
Fotó: Mánfai Iván |
Fotó: Mánfai Iván |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nílusi Lúd - Alopochen aegyptiaca |
Nagy kócsag - Egretta alba |
Lesállítás
Mikor a nílusi ludak után bóklásztunk a tó körül, úgy döntöttünk, ha megkapjuk a megfelelő engedélyeket, leseket is állítanánk a madarakban gazdag, leeresztett tómederben.
Mikor minden sínen volt, kilátogattunk a tóhoz, hogy kinézzük a lesek pontos helyeit. Még okt. 17.-én volt szerencsém úgy megcsúszni, és berúgni az ajtó alá, hogy a nagylábujjamról a fél körmöm keresztbe repedt és lehasadt. Sajnos a sérülés még túl friss volt, ezért cipő gyanánt jobb lábamon egy strandpapucsot viseltem. Úgy gondoltam, hogy így nem fogok bemászni a puha iszapos mederbe, csak a partról figyelem a madármozgást és az alkalmatos helyeket. Természetesen nem én lennék, ha ezek után nem másztam volna meg papucsos lábbal a térdig érő iszapot, de a megfelelő helyek megvoltak, szóval megérte...
2013.10.23.
A délutáni lesnek a tó déli partjánál lévő kis tocsogó mellett néztük ki a helyet. Bár egy mobil reflexüveges lessátorról van szó, mobilitása mégis korlátozott, mivel egyben nem szállítható (rövid távon sem), szóval a híg iszapon kellett építkezni.
Pár hajnali és délutáni alkalmat eltöltöttünk itt, de eredményt nemigen hozott, madarat alig figyeltünk meg a lesből.
A kinézett helyszín Fotó: Mánfai Iván |
Fotó: Mánfai Iván |
Fotó: Mánfai Iván |
Fotó: Mánfai Iván |
Fotó: Mánfai Iván |
2013.10.24.
Hajnali leshelyül egy nagyszerű helyet találtunk. A lest egy, a madarak által igen kedvelt vizenyős rész kellős közepén állítottuk fel, ennek ellenére (a kis szigetek mentén), ha nem is száraz lábbal, de igen könnyen megközelíthető volt.
Szinte csodának számít ilyen száraz pontra bukkanni ebben a sártengerben Fotó: Mánfai Iván |
A felállított les, háttérben vaddisznócsapával Fotó: Mánfai Iván |
Hajnal a tómederben 2013.10.26.
Azt már megtanultam, hogy érdemes korán kelni. Sőt még korábban! Számításaink szerint másfél óra szükséges az ébredés pillanatától a lesbe jutásig. A kapkodás elkerülése végett szeretek körülbelül egy órával napkelte előtt befeküdni, így nem kell aggódni, hogy rám világosodik, és az egész fotózás tönkremegy. Szóval négykor keltünk...
Bevallom, kicsit féltem a sötétben való iszapjárástól, de szerencsére könnyedén bejutottam a lesbe, és kényelmesen vártam a pirkadatot. Már világosodott, mikor az itt ott vadászgató szürke gémek kezdtek kibontakozni a sötétségből. Próbáltam valamit kihozni a témából, mikor szinte hangtalanul leszállt a túlsó nádas tövébe egy tucatnyi fehér madár. Először azt hittem kócsagok, de a fényképezőgéppel is megvizsgálva őket, meg kellett állapítanom, hogy kanalasgémek érkeztek. Körülbelül öt éve várok erre a pillanatra. Még a Kis-Balatonon láttam néhány példányt, azóta a kedvenc madaraim. Több alkalommal álmodtam is velük...
Keresgélő kanalasok a hajnali fényben:
A lesem belülről |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Kanalasgém - Platalea leucorodia |
Szürke gém - Ardea cinerea és Kanalasgém - Platalea leucorodia |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Fehér gólya - Ciconia ciconia |
Kanalasgém - Platalea leucorodia |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea és Kanalasgém - Platalea leucorodia |
Hajnal a tómederben 2013.10.27.
Sok hozzáfűzni való nincs a dologhoz, ismét egy remek hajnalt tölthettem a lesben, és néhány jól sikerült röpképpel is gazdagodtam.
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Kanalasgém - Platalea leucorodia |
Kanalasgém - Platalea leucorodia és Daru :) |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea |
Hajnal a tómederben 2013.11.01.
Mindenszentek napján, a hajnal ismét a mederben talált. A lesbe érve keserű dolog fogadott. Eltűnt a gumimatracom. Nem, természetesen nem a matrac sorsa izgatott, sokkal inkább aggasztott a reggeli hideg iszapon töltött néhány óra átvészelése, és az a tény, hogy még egy ilyen elkerített, megbízható helyen is "lopnak".
Szürke gém akadt bőven a tavon, de a talaj annyira hűtött alulról, hogy nem tudtam a témákra koncentrálni. A fotózást elég hamar le is fújtam, és csak reménykedtem, hogy nem lesz tüdőgyulladás a vége...
Szürke gém - Ardea cinerea |
Szürke gém - Ardea cinerea és Kanalasgém - Platalea leucorodia |
Lesbontás 2013.11.02.
A matrac eltűnése, és a hideg iszapon eltöltött néhány óra kicsit elvették a kedvemet a fotózástól, ezért úgy döntöttem, csak jövőre folytatjuk. Épp a kint lévő les felé tartottunk, mikor egy távoli nádfal tövében kiszúrtunk valami élénkzöld foltot, a matracomat! Elképzelésem sem volt, hogy ez hogy lehetséges... A les gyors lebontása után sietve kipakoltunk a partra, majd elindultunk a rejtély felfedezésére . A válasz engem is meglepett. A matrac egy nagyon híg részen volt, amit képtelenség megközelíteni, vagy elhagyni nyom nélkül... Hát nyom az volt bőven! Számlálhatatlan vaddisznó nyom vette körül a matracot :). Még most is nehezen tudom elképzelni, de nagyon úgy fest, hogy az egyik játékoskedvű disznó bekukkantott a lesbe és mivel megtetszett neki a matrac, kirángatta azt, majd átvitte a tó másik felére.
Mindenesetre volt pár, vad elképzelésünk, részben arról, hogy megfotózom a disznót szájában a matraccal, a másik pedig, hogy a lesben fekve egyszer csak megjelenik az állat feje, és kicibálva alólam a matracot távozik...
Szóval, kalandos úton a matrac is megkerült, és mi is megnyugodhattunk, hogy kint hagyott holmijaink, jövőre is biztonságban lesznek (kivéve a vaddisznóktól!!!!).
Végeredményben, egy pozitív időszakot tudhatok a hátam mögött, és ha történtek is kellemetlenségek, mindig van ami ösztönözzön, hogy érdemes folytatni ezt a koránt sem egyszerű "sportot"...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)