Van egy szőlőhegy Abaliget határában. Amolyan igazi elhagyatott terület, régi pincékkel, öreg gyümölcsfákkal, szőlőtőkékkel, kis kaszálókkal és persze remek madárvilággal. Ha ezeket az úttalan utakat járom, és belesek egy-egy elhagyatott présházba, kicsit mindig úgy érzem, mintha a múltba tekintenék vissza.
Mikor a tél már az utolsókat rúgja, és a tavasz kezdi átvenni a helyét, a szőlőhegyen megmozdul az élet, és én is egyre gyakrabban keresem fel ezt a vidéket.
Idén sem volt ez másképp. Márciusban már távcsővel jártam a környéket, figyeltem a madarak mozgását, és ekkor bukkantam rá egy nagy, kiszáradt fára, mely a domboldalból nézve pont a Mecsek elé emelkedett.
A helyszín ideálisnak tűnt, így április végén már lessátorral érkeztem. Bár az itt készült fotók nem lettek kirobbanóak, hiszen a nagy távolság és a természetes beülők is nehezítették a dolgomat, de azért élveztem az itt eltöltött időt, és azt hiszem, hogy alapvetően ez a legfontosabb.
Idén is érdeklődve vártam a gyurgyalagok érkezését, és a tavaly megásott partfalat tavasszal szépen rendbe is tettem, hogy alkalmas legyen a költőüregek megásására.
Rendszeresen kilátogattam a területre, és a szokásos tavaszi madarász sétáim alkalmával mindig szemmel tartottam a fal alakulását.
A gyurgyalagok érkezésével hamarosan megjelent két lyukkezdemény is a falamon, ám bele kellett törődnöm, hogy ezen a szakaszon sajnos nem ideális a talaj a madarak számára, mindkét kísérlet sikertelen volt, hamar leálltak az ásással.
Sikertelen lyukkezdemény a partfalban
Azonban szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy pár nappal később rábukkantam egy aktívan "épülő" költőüregre. A kis lyuk előtti földkupac megállás nélkül gyarapodott, így hamarosan kihelyeztem egy beülőágat.
Több jel is arra mutatott, hogy az
üreg aktív használatban van
Az ág kihelyezését követően nem zavarogtam többet a költőhely környékén, csak messziről, távcsövön át figyeltem az eseményeket. Bár nem láttam, hogy bármi is használta volna a beülőt, élveztem a kint töltött időt, és élmény volt megfigyelni a sárgarigókat, és életem első nyaktekercsét.
Mikor pár alkalom után már a beülő használatára utaló jeleket is találtam, elhatároztam, hogy lessátrat állítok.
Az eddigi eredménytelenségekkel teli gyurgyalagfotózásaim után úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha a sátrat az éj leple alatt helyezem ki, minimálisra csökkentve ezzel a madarak zavarását.
A teljes sötétségben nem volt könnyű dolgom a sátor
felállításával, de a madarak zavartalanságának érdekében
jobbnak ítéltem így megoldani a dolgot
2016.06.18.
A les kihelyezését követő nap délutánján tettem is egy kísérletet.
Még alig állítottam össze a felszerelést, mikor már egy gébics trónolt előttem. Örültem a váratlan vendégnek, azonban egy kicsit el is bizonytalanodtam, hogy vajon használja-e más is a kihelyezett ülő alkalmatosságot.
A sárgarigók is igen aktívan mozogtak körülöttem, folyton hallatván gyönyörű éneküket, azonban a beülőre hiába vártam őket, meg kellett elégednem egy távoli fotóval a tojóról.
Aztán megtört a jég, egy váratlan pillanatban ott ült előttem a gyurgyalag pár egyik tagja. Bár nem időzött sokáig, mégis nagy volt az örömöm, hogy talán most már lesz valami a dologból.
Azonban ezután hiába látogattam őket rendszeresen, a történet sajnos itt ért véget, a madarak nem ültek ki többet elém.
Annak ellenére, hogy a gyurgyalagok a legkönnyebben fotózható fajok közé tartoznak, eddig valahogy sosem boldogultam velük. Falunk végén több fészkelésre alkalmas partfal is fellelhető, fotózásra mégsem adódott lehetőség, hol a terület zavartsága/elkerítettsége miatt, hol pedig azért, mert a fények, a háttér, vagy a távolság nem volt ideális.
Idén tavasszal gondoltam egy merészet, és saját gyurgyalagfal kialakításán kezdtem törni a fejem. Bejártam az elhagyatott szőlőhegy minden zegét-zugát, és dokumentáltam az alkalmasnak vélt területeket, majd rangsoroltam őket aszerint, hogy melyik lenne a legideálisabb. Napok múltán megkezdődhetett a földhivatali nyomozás, hogy vajon melyik terület kinek a tulajdona. Legnagyobb szerencsénkre az első helyre sorolt terület egy falubeli ismerősünk, és egy elhagyatott önkormányzati földút között húzódott, így az engedélyek megszerzése is gördülékenyen zajlott.
2015.02.26.-28.
Édesapámmal, három napos kemény munkával kialakítottuk a függőleges falat:
A földmunkára kiszemelt területrész
A nedves talajjal nehezen boldogultunk, de fáradozásainknak
köszönhetően minden nap látványosat haladtunk
Az elkészült partfal...
...mely április közepére kezdte elérni az ideális szárazságot
2015.05.24.-25.
Miután a fal készen állt a gyurgyalagok fogadására, már csak várnunk kellett.
A tavasz folyamán elég sok időt töltöttem a területen, egyrészről mert volt pár bankáknak szánt odúm is a környéken, amiket rendszeresen ellenőriztem, másrészt szeretem ezt a vidéket, és madarász szempontból is igen előkelő helyre sorolom (legalábbis a környékbeli viszonylatban), így rendszeresen elücsörögtem egy-egy domboldalban, távcsővel a kezemben.
Az egyik ilyen szemlélődés során láttam meg az idei első gyurgyalagjaimat, melyek nagy érdeklődést mutattak a partfal irányába, és egy költőüreg megásásába is belefogtak.
A következő reggelen már lessátor, és beülőág várta a madarakat, én pedig a túlsó domboldalból figyeltem az eseményeket. A tegnapi nagy aktivitás ellenére sajnos gyurgyalagot alig láttam, viszont feltűnt, hogy egy tövisszúró gébics pár rendszeresen használja a beülőt.
Délután eleredt az eső, de ez sem tartott vissza, hamarosan már a sátorban ülve vártam, hogy visszatérnek-e a gébicsek.
Sokáig eseménytelenül teltek az órák, viszont mielőtt végképp elkeseredtem volna, beindultak a történések. A tojót és a hímet is sikerült lefotóznom, ráadásul a nászajándék átadását is több ízben megfigyelhettem, és az egyik ilyen jelenetet még videóra is sikerült felvennem.
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
2015.05.26.
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
2015.05.29.
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
2015.05.31.
A madarak sajnos egyre ritkábban, és egyre rövidebb időre érkeztek a beülőre, ennek ellenére ezen a napon sikerült elkészítenem a sorozat legjobban sikerült fotóját, a helyszín kínálta legszebb fényekben.
A tojó egy apró rovarral a csőrében érkezett, majd az első fotó elkattintása után ki is ejtette azt. Remegő kézzel néztem vissza a képet, de szerencsére a fotó éles volt, és számomra minden tekintetben tökéletes.
"Fogó" Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
2015.06.11.
Ezek után még számos alkalommal látogattam a helyet, de a gébicsek többet nem szálltak a kihelyezett ágra, még akkor sem, mikor a fő tartózkodási helyükhöz költöztem át.
A sok próbálkozás ellenére már csak egy kidolgozásra méltó kép készült, így hátrahagyva a gébicseket, más téma után néztem.
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Annak ellenére, hogy a fő fotós célpontunk a gyurgyalag lett volna, azt hiszem jó cserét csináltunk, és jövőre talán már velük is több szerencsénk lesz.
