Rendszeresen kilátogattam a területre, és a szokásos tavaszi madarász sétáim alkalmával mindig szemmel tartottam a fal alakulását.
A gyurgyalagok érkezésével hamarosan megjelent két lyukkezdemény is a falamon, ám bele kellett törődnöm, hogy ezen a szakaszon sajnos nem ideális a talaj a madarak számára, mindkét kísérlet sikertelen volt, hamar leálltak az ásással.
 |
| Sikertelen lyukkezdemény a partfalban |
Azonban szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy pár nappal később rábukkantam egy aktívan "épülő" költőüregre. A kis lyuk előtti földkupac megállás nélkül gyarapodott, így hamarosan kihelyeztem egy beülőágat.
 |
| Több jel is arra mutatott, hogy az üreg aktív használatban van |
Az ág kihelyezését követően nem zavarogtam többet a költőhely környékén, csak messziről, távcsövön át figyeltem az eseményeket. Bár nem láttam, hogy bármi is használta volna a beülőt, élveztem a kint töltött időt, és élmény volt megfigyelni a sárgarigókat, és életem első nyaktekercsét.
Mikor pár alkalom után már a beülő használatára utaló jeleket is találtam, elhatároztam, hogy lessátrat állítok.
Az eddigi eredménytelenségekkel teli gyurgyalagfotózásaim után úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha a sátrat az éj leple alatt helyezem ki, minimálisra csökkentve ezzel a madarak zavarását.
 |
| A teljes sötétségben nem volt könnyű dolgom a sátor felállításával, de a madarak zavartalanságának érdekében jobbnak ítéltem így megoldani a dolgot |
2016.06.18.
A les kihelyezését követő nap délutánján tettem is egy kísérletet.
Még alig állítottam össze a felszerelést, mikor már egy gébics trónolt előttem. Örültem a váratlan vendégnek, azonban egy kicsit el is bizonytalanodtam, hogy vajon használja-e más is a kihelyezett ülő alkalmatosságot.
A sárgarigók is igen aktívan mozogtak körülöttem, folyton hallatván gyönyörű éneküket, azonban a beülőre hiába vártam őket, meg kellett elégednem egy távoli fotóval a tojóról.
Aztán megtört a jég, egy váratlan pillanatban ott ült előttem a gyurgyalag pár egyik tagja. Bár nem időzött sokáig, mégis nagy volt az örömöm, hogy talán most már lesz valami a dologból.
Azonban ezután hiába látogattam őket rendszeresen, a történet sajnos itt ért véget, a madarak nem ültek ki többet elém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése