Mánfai Bence - fotónapló: Európai őz

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Európai őz. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 27., szerda

Szarvasbőgés 2017.08.25. - 2017.09.27.

Az idei szarvasbőgés számomra ezúttal egy kicsit másképp kezdődött. Barátnőmmel egy óbányai nyaralást kaptunk szüleimtől, és egy augusztus végi napon itt hallottuk meg idén először a bűvös hangot. A fél éjszakát a kertben, a tűz mellett üldögélve töltöttük, másnap pedig megjártuk a falu felett fekvő erdőket, mezőket. Fényképezőgép ezúttal kivételesen nem volt nálam, maradt a gyönyörködés. Remek napok voltak.

2017.08.28.
Hazaérve természetesen nem vesztegettem az időt, kihasználva, hogy még egyik területen sincs erdőlátogatási tilalom, hajnali fél ötkor már talpon voltam, és az egyik legjobb terület felé vettem az irányt. Itt azért bőgés tekintetében jócskán elmaradtak a bikák az óbányaiaktól, de így sem telt unalmasan a reggel.
Miután arcommal összegyűjtöttem az erdő összes pókhálóját, felértem a terület tetejére. Egy szarvastehén legelészett a nyiladék szélén, de mivel bika nem mutatkozott mellette, halkan továbbálltam. A nyiladékot hátrahagyva egy frissen vágott területet átszelő vízmosáshoz értem. Alig foglaltam el helyemet a vadászlesen, máris egy szép koronás bika vágtatott át előttem dölyfös böffentgetések közepette. Fotózáshoz még közel sem volt elegendő fény, és mivel a környezet sem festett a legszebben, még napkelte előtt átmentem a tavalyról már jól ismert tisztásra. Itt csak egy szárítkozó bakot találtam egy gidás suta társaságában. A nyirkos deszkán alaposan átfagytam, úgyhogy mikor végleg leállt a bőgés, hazafelé vettem az irányt.

2017.08.30.
Tegnap sajnos elaludtam, és nem jutottam ki, így ma reggel még az eddiginél is korábban keltem, és már jócskán pirkadat előtt, teljes sötétségben indultam útnak.
Még ez a két nap is sokat számított, csak úgy zengett az erdő a bikák hangjától.
Kedvenc tisztásomon tarvadak fogadtak, így egyre bizakodóbb voltam. Sajnos a környéken harsogó bikák inkább csak távolodtak, és egyre ritkábban bőgtek. Már épp az induláson gondolkodtam, mikor a tisztással párhuzamos nyiladékon felbukkant egy csapos bika. Nem pont őt vártam, de jó, hogy ezúttal az élmények mellett fotókkal térhettem haza.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2017.08.31.
Tegnap délután még a halastavakon fotóztam egyet, így a korai kelés nemigazán esett jól, de mivel ez volt az utolsó nap az erdőlátogatási tilalom elrendelése előtt, mindenképp szerettem volna szerencsét próbálni.
A vízmosásnál ezúttal is szépen szóltak a szarvasok, mégis inkább a tisztást választottam. Úgy tűnt, hogy szerencsém lesz. Egy bika közvetlenül az erdő szélén bőgött, még az agancs koppanásait is lehetett hallani, de sajnos szép lassan ő is visszahúzódott a sűrűségbe.

2017.09.04.
Szeptember elsejével a legtöbb területen elrendelték az erdőlátogatási tilalmat, így a kevésbé alkalmas részekre szorultam. Sajnos a környéket meghatározó szántóföldön még lábon állt a kukorica, de mivel villanypásztor kerítette, bíztam benne, hogy a vadak is a szebb belső rétekre szorulnak.
Elértem az utolsó lesig, de egy borzon kívül semmit sem láttam, így rövid várakozás után visszafelé vettem az irányt. Belesve az egyik rétre, őzet pillantottam meg. A kis tisztást csak egy keskeny erdősáv választotta el az úttól, így visszasétáltam, és az ázott faleveleken halkan átosonva igyekeztem az őz közelébe kerülni. Már azt hittem, hogy kereket oldott, mikor váratlanul besétált elém. A háttér nem volt a legkedvezőbb, de így is örültem a könnyen jött lehetőségnek.
Miközben ott lapultam, odébb egy fotós jelent meg, és felült a vadászlesre. Miután az őz távozott, én is arra vettem az irányt, és megismerkedtem Valkó Lajossal. Hosszan elbeszélgettünk a kora reggeli lesen, majd az ellenkező irányba távoztunk. Ez volt az én szerencsém, Lajos léptei pont a legjobb helyre ugrasztottak ki néhány őzet a fasorból. Nem voltak igazán közel, de a mesés környezetben, a gida fülét nyalogató suta látványa elbűvölő és meghitt volt.
Már jócskán elmúlt hét óra, de gondoltam a közeli lucernaföldre még érdemes vetni egy pillantást. Nem csalódtam, ott is őzek legelésztek. Egy törött agancsú bakot sikerült portré közelségbe belopnom, de a fények azért már nem voltak az igaziak. Ha nem is szarvasbőgéses hangulatban, de igazán elégedetten térhettem haza.

Európai őz - Capreolus capreolus

Holló - Corvus corax

Európai őz - Capreolus capreolus

2017.09.06.

Hajnalban ismét a lucernaföld környékén próbálkoztam. Volt látnivaló bőven, és a bikák is bőgtek szorgalmasan, de értékelhető fotó nem készült, hiába a nagy igyekezet, üres kézzel távoztam.

2017.09.08.

A tegnap esti eső után, hajnalban gomolygó köd fogadott. Messzire jutottam, őzekkel és disznókkal is találkoztam, de a szarvasoknak csak a hangját lehetett hallani. Hamarosan vadászok értek utol terepjárójukkal. Váltottunk pár szót a reggeli tapasztalatokról, majd mindenki ment a maga dolgára.

Már visszafelé tartottam, mikor egy távolabbi lesről ismét a lucernaföldön pillantottam meg a legelésző őzeket. Egyikük épp eltűnt a gerinc mögött, így sietve igyekeztem eléjük vágni. Szerencsém volt, az úttól nem messze lefeküdtek. Követtem példájukat, én is hasra vágtam magamat, és ha csak totális elázás árán, de sikerült a közelükbe férkőznöm.

Európai őz - Capreolus capreolus

2017.09.09.

Ezúttal Bogival kettesben indultunk a területre. Nem alakultak túl jól a dolgok, alig láttunk valamit. A bőgés is elég halovány volt, bikákban már nem nagyon reménykedtem, de talán ha más nem, őzek még lehetnek kint a lucernaföldön. Be is jött a számításom. Bogit hátrahagyva a vadászlesen, cserkelve igyekeztem az őzek közelébe kerülni. Épp a fasor mögött szaporáztam lépteimet, mikor Bogi utánam szólt telefonon, hogy egy kutyás házaspár elugrasztotta az őzeket. Hamarosan rájuk ismertünk, találkoztunk már velük egyszer tavasszal ugyanígy, ugyanitt.

2017.09.11.

Ezúttal a kényelmesebbik megoldást választottam, a lucernás végében elhelyezett palánk mögé álcáztam be magamat, de pár baglyon és a távolban átváltó őzeken kívül sajnos nem láttam semmit.

Álcázott palánk

2017.09.13.

Az eredménytelenség egyre nehezebbé tette a kora hajnali keléseket, de azért így is mindig rá tudtam venni magamat, hogy kimenjek.

Ismét a palánk mögött próbáltam szerencsét. Csöpögött az eső, de az őzek jól mozogtak, némelyikük egészen közel rejtekhelyemhez. Sajnos a sötétséggel együtt ők is felszívódtak, így én is továbbálltam. Egy odébb fekvő tisztáson időztem, mikor egészen közel bőgött fel egy bika. Már kezdtem reménykedni, de ezúttal sem volt szerencsém.

2017.09.15.

A sok eredménytelen lesezés megtette a hatását, úgy döntöttem, hogy komolyabb területek után nézek. Tavaly megismerkedtem a hetvehelyi vadászterület fővadászával, Balázzsal, és ezúttal is őt kerestem fel. Nagyon készségesen fogadott, olyannyira, hogy felajánlotta, hogy másnap szívesen ki is visz egy ígéretes vágásra.

Annyira izgatott voltam, hogy éjjel mindössze fél órát sikerült aludnom.

Balázs még sötétben felvett, majd elnyelt bennünket a mecseki erdő. A Nyáras-völgyben számos helyen megálltunk hallgatózni, mígnem elértük az V-ös üzem közelében fekvő vágást. Balázs megmutatta a kiszemelt leshelyet, majd továbbállt, én pedig egyedül maradtam a hajnali derengéssel és a környéken lévő bikák szívmelengető bőgésével.

A kibontakozó környezet nagy megelégedéssel töltött el, már csak a vágásra kilépő szarvas hiányzott. Sajnos hiába az ígéretes hely, itt is fotó nélkül maradtam. Mikor leállt a bőgés, Balázs felvett, és megvitatva a reggeli élményeket hazaindultunk.

Délután ledőltem egy kicsit aludni, mikor álmomból telefon riasztott. Általában nem szeretem a váratlan ébresztőket, de ennek most nagyon örültem. Balázs volt az, hogy a terület vadőre délután kimegy megfigyelni egy bikát, és ha van kedvem vele tarthatok. Persze nem sokáig tanakodtam a dolgon, rögtön igent mondtam, és már vissza sem feküdtem, azonnal készülődni kezdtem.

Ötkor Balázséknál találkoztunk, bemutattak Karcsinak, majd rövid tanácskozás után el is indultunk. Elhagyva a műutat, a Nagy-kaszáló felé vettük az irányt. Egy széles vízmosás partjára ültünk le, beálcáztuk magunkat, majd onnan vártuk a túlsó hegyoldalon, a szálerdőből kilépő szarvasokat. Még bőven naplemente előtt elkezdtek harsogni a bikák, nehéz volt önuralmat gyakorolnunk, hogy ne csábuljunk el valamelyik bőgő dalia után. De végül kitartottunk eredeti helyünk mellett, és milyen jól tettük. Egy váratlan pillanatban a szemközti erdőből felzengett az a hang, amit vártunk. És egyre csak közeledett. Tudtuk, hogy hamarosan megpillanthatjuk, már csak az volt a kérdés, hogy mikor. Először a tarvadak bukkantak fel, majd nem sokkal utánuk maga a király is előlépett rejtekéből, és szinte azonnal bőgni kezdett. Nem tudom szavakkal megfogalmazni, amit éreztem, mindenesetre nagyon meghatározó pillanatok voltak ezek számomra. Egy világosban bőgő szarvasbika hamisítatlan mecseki környezetben, azokban az erdőkben, melyeket oly jól ismerek, és olyannyira szeretek. A jelenet alig öt percig tartott, közben az idő mégis mintha megállt volna körülöttünk.

Miután a szarvasok visszahúzódtak az erdőbe, mi még hosszan elidőztünk Karcsival. Hallgattuk a bőgést, újra és újra felidéztük az imént átélt jeleneteket, és élveztük az erdő nyújtotta nyugalmat.

Balázséknál megnézegettük a fotókat, és hol fototechnikai, hol vadászati szempontok szerint értékeltük őket. Végül körülbelül 7 éves, kb 8kg-os, kímélendő bikának ítélték a "zsákmányt". Jó volt látni ezt a profi, ráadásul tökéletesen vadászias hozzáállást, ahol nem a trófea mindenáron való megszerzése és hasznosítása a cél, és hiszem, hogy ennek eredményeképpen itt pár éven belül egy nagyon komoly állomány fog kialakulni.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2017.09.16.

Még tegnap este megbeszéltük Karcsival, hogy ma hajnalban is kimegyünk, és Bogival hármasban szerencsét próbálunk. Kísérőnk még az éjjel írt, hogy sajnos mégsem tud kijönni, de mi csak menjünk nyugodtan.

Mivel izgatottságunkban nemigen sikerült elaludnunk, hajnali háromkor úgy döntöttünk, hogy nem húzzuk tovább az időt, elindulunk. Remeteréten megálltunk figyelni a légmozgást, és mivel erős északi szelet tapasztaltunk, itt vágtunk neki a sötét erdőnek. Felérve egy hosszú nyiladékra meghallottuk az első bőgést, úgyhogy ott letelepedtünk, és vártuk a pirkadatot.

Karcsi tegnap emlegetett egy "szellembikát", aki ezen a környéken tanyázik, és hangja alapján egy igazi aggastyán lehet. Ritkán bőg, de erős érces hangja összetéveszthetetlen, tisztán megpillantania azonban ezidáig még senkinek sem sikerült. Nemigen hiszek az ilyen szellembikás mesékben, de azon a hajnalon, ahogy azt a bikát hallgattuk engem is kezdett magával ragadni ez a mítosz. Mert hogy egy kivételesen komoly bika bőgött előttünk az erdőben az kétségtelen, de vajon tényleg Ő lenne az?! A mecseki remete?!

Izgatottan vártuk a pirkadatot, ami igencsak nehezen érkezett meg. Szerettem volna, ha legalább egy gyenge dokumentumfotó készülhet az előttünk hangoskodó dölyfös úrról, de sajnos, ahogy ez az öreg bikáknál lenni szokott, már jócskán az első fények megérkezése előtt nyugat felé távozott.

Lemondva a bizonytalan bikáról, gondoltam megmutatom Boginak a tegnapit, aki még napsütésben is egyre csak hallatta hangját. Szépen tartotta a helyét, de a szálerdőből nem lépett ki, lehetetlen volt megpillantani. Ha fotó nem is készült, így is élménygazdag reggelünk volt, és hát azért ez mégiscsak más világ, mint a lucernás környéke.

A délelőtti három és fél órás gyalogtúrát egy csekély, négy órás pihenés, majd egy kis fallabdázás követte, délután mégis úgy határoztunk, hogy teszünk még egy próbát a már lefotózott bikával. Megbeszéltem Balázzsal a dolgot, és indultunk is. A menetrend ugyanaz volt, mint tegnap. Elfoglaltuk helyünket a vízmosás oldalában, és vártunk. A bőgés helyett azonban csak a hátunk mögötti mennydörgést hallottuk, a szarvasok helyett pedig csak egy kiadós vihar érkezett. A felhők hamarosan fölénk értek, és hatalmas jégesőt zúdítottak a nyakunkba. Az ítéletidő szerencsére hamar továbbállt, de így sem volt valami fényes a helyzetünk. Összeverve, bőrig ázva tanakodtunk, hogy mi legyen. Végül úgy határoztunk: maradunk.

Gyönyörű fények kerekedtek, kisütött a nap, a völgyben pára gomolygott, és még a leheletünk is látszott a levegőben. Bogi hamarosan kiszúrt egy agancsot a bokrok között, de a fény sajnos egyre csak fogyott. A bika és egy borjas tehén szépen mozogtak a nyílt részeken. A frontlencsém tiszta víz volt, és a fény is kevés volt már, így inkább videók készítése mellett döntöttem.

A dolog érdekessége, hogy ez a bika nem a tegnapi, és mint kiderült nem is az a mellékbika amiről Balázs és Karcsi tudott, szóval ez már a harmadik bika, amit megfigyeltek ezen a területrészen.
Megvártuk, hogy a táj teljes sötétségbe boruljon, majd elindultunk lefelé a ragadós sártól cuppogó úton.

2017.09.17.

Hajnalra sajnos nem száradtak meg a ruháim, így csak délután jutottam ki ismét. Karcsival igyekeztünk a titokzatos remeteréti öreg bika nyomára bukkanni. Kicsit bejártuk a környéket, majd a tegnap hajnali tapasztalatok alapján próbáltunk ideális leshelyet találni estére. Végül egy kisebb, jól belátható területre esett a választásunk, itt telepedtünk le. Karcsi egy bokorcsoportot választott rejtekhelyül, én pedig hátamat egy fának vetve a beálcázott fényképezőgép mögé rejtőztem.
Az első bőgés sokáig váratott magára, és a szellembika sem bukkant fel, viszont egy szarvastehén és az őt követő fiatal bika pont előttünk szelték át az erdőt, így végül ma sem maradtunk zsákmány nélkül.
Az esti szürkületben még megkíséreltünk egy rövid cserkelést, de mivel ez eredményt nem hozott, és a fények is rohamosan fogyni kezdtek, halkan távoztunk.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2017.09.20.
Mivel Balázsékhoz vadászvendégek érkeztek nem zavarogtam tovább, visszatértem korábbi, a lucernaföld környékén fekvő "területeimhez".
Az elmúlt napok izgalmai után erős hiányérzet lett úrrá rajtam. Hiába a kora hajnali órák, a palánk mögött üldögélve még abban is kételkedtem, hogy őzek jönnének, nem ám, hogy szarvasok.
Ahogy telt az idő, megjelentek a rókák és az őzek is, így már a szarvasok sem tűntek annyira lehetetlennek, de náluk egy sokkal váratlanabb vendég érkezett.
Épp a távoli bozótost kémleltem, mikor közvetlenül a palánk előtt motozást hallottam. Elemeltem szememtől a távcsövet, de azzal a lendülettel majdnem ki is ejtettem a kezemből. Egy nagy, nyestszerű állat ugrált el előttem. Egy vidra! Olvastam már vándorló, a vizes élőhelyet ideiglenesen elhagyó példányokról, de még így is nagyon idegenül hatott ebben a környezetben. Aztán egy pillanat múlva, ahogy jött, el is tűnt mintha csak álom lett volna.

2017.09.23.
Szerencsére Balázsék vendégei hamar sikerrel jártak, így visszatérhettem a Mecsek sűrű erdeibe.
Már nagyon szerettem volna Boginak bőgő bikát mutatni, így hajnalban ismét az V-ös üzem közelében fekvő vágáson próbálkoztunk.
Alig pár perce ültünk fel a lesre, a vágás túloldalán máris egy szép bak mutatkozott. Agancsa messze a füle fölé magasodott, a távolság mégsem engedett értékelhető fotót róla. A baktól távolabb keresgélő sutára már nem lehetett ilyen panasz, közvetlenül a les mellett csipegette reggelijét.
Na de nem az őzekről szól ez az időszak, így a mi fantáziánkat is jobban izgatta most a vágás alatt harsogó dalia. Egyre csak világosodott, a szarvas pedig egyre csak bőgött, viszont a helyéhez nagyon ragaszkodott, úgyhogy ahogy a mondás is tartja: Ha a hegy nem megy Mohamedhez... szóval elhagyva a vadászlest, halkan cserkelve az avarszőnyegen elindultunk a velőtrázó hangok irányába. A bőgés egy kis időre elhallgatott, cserébe viszont hangos ágrecsegést hallottunk meg az út jobb oldaláról. Pár pillanat múlva ki is szúrtuk a tesztoszterontól tajtékzó bikát, amint törve-zúzva birkózik egy elszáradt fa maradványaival. Épp a megfelelő szöget kerestem a fotózásra, mikor hátunk mögül egy fiatal szarvas vágódott ki, és hatalmas robajlással magával ragadta a mi bikánkat is. Egy pillanat alatt átjárt a kudarc keserűsége, hogy megint elszalasztottuk a lehetőséget.
Épp készültem felegyenesedni, mikor balról megszólalt a hang, mely egész reggel ott harsogott. Hoppá! Úgy tűnik, hogy egyszerre három bika is itt tanyázott egy csokorban, és a mienk még mindig itt rejtőzik valahol. Úgy vágódtam vissza a földre, mint akit fejbe vágtak, szemeim pedig már zuhanás közben a fák közötti foltokat kutatták. Hamarosan meg is pillanthattuk a páratlan 18-ast, aki még egy kis bőgéssel is elkápráztatott bennünket. A tiszta környezetről sajnos le kellett mondanunk, de így is olyan élményben volt részünk, ami máig borzongással tölt el, és hatalmas öröm számomra, hogy ezen Bogival osztozhattam.

Európai őz - Capreolus capreolus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Miután Balázsnak büszkén megmutogattuk a hajnali zsákmányt, nem tudtunk ellenállni, délután is ki kellett mennünk. Ezúttal nem messze a reggeli leshelyünktől, egy nagyobb kiterjedésű, sík vágásnál töltöttük az estét. Sokáig csak a távoli őzekben és a naplementében gyönyörködhettünk, azonban egy váratlan pillanatban Bogi a fülembe súgta, hogy a magasra nőtt kalászok között mintha mozgást látott volna. Hosszan meredtünk a helyre, de jó darabig nem mutatkozott semmi, mígnem hirtelen agancsvégeket pillantottunk meg. Egy fiatal bika komótosan táplálkozva váltott át a széles vágáson. A reggeli élményekhez ez nemigen volt fogható, de azért jó volt egy újabb estét kint tölteni az erdőn.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2017.09.24.
Szusszanni sem volt időm a tegnapi dupla fotózás után, ma délután már úton voltam Gemenc felé.
István barátom nem kecsegtetett túl nagy reményekkel, de így is szívesen mentem. Tavalyról már jól ismertem az ártérnek ezt a rejtett kis zugát, sok jó élményem származik innen.
Keselyűsön még betértünk pár szóra a terület fővadászához, majd nem vesztegettük az időt, rögtön indultunk tovább a kiszemelt részre. Alig értünk le a vízpartra, máris tarvadjait terelgető bika tűnt fel a távolban. Jó előjel, talán szerencsénk lesz ma. Ezúttal sátrainkat hátrahagytuk, és hálóink segítségével a sűrűn egymás mellett álló fák közé álcáztuk be magunkat.
Sokáig nem történt semmi, mikor megjelent egy fiatal csapos bika. Nem volt túl előkelő látvány, pláne az agancsára gabalyodott bálakötöző madzaggal, de mivel pont jó helyen kelt át az erősen megduzzadt vízen, örömmel fotóztuk.
Később - már jóval kevesebb fényben - vaddisznó konda érkezett, és pont velünk szemben kezdték meg az átkelést, de mielőtt átértek volna, a tökéletes szelünk ellenére gyanút fogtak, és visszaúsztak a túlpartra. Szinte ezzel egyidejűleg kezdődött meg az intenzív bőgés is. Szépen zengtek a bikák mindenfelé, a szél folyamatosan hozta a szagukat, de mind az erdőben bőgtek. Egyiküket még megpillantani is sikerült a fák között, de sajnos értékelhető fotó nem készült.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2017.09.25.

Ismét Istvánnal próbálkoztunk a tegnapi holtág nyugati ágán. Tavaly itt mozogtak a legjobban a bikák, ezúttal azonban a másik véglet jutott, szó szerint semmit sem láttunk. A bőgés hangjai azért nyújtottak némi kárpótlást, az izgalmakat pedig hazafelé pótoltuk. Már jócskán besötétedett, mikor terepjáróval a mély keréknyomokat kerülgetve igyekeztünk kijutni az erdőből. Egy óvatlan pillanatban a kocsi megcsúszott, és teljes súlyával felült az egyik bakhátra. Elektromos csörlő híján kénytelenek voltunk a kézi erőre hagyatkozni, ami természetesen éjszakába nyúló autómentést jelentett.

2017.09.27.
Hajnalban újra itthon, az V-ös üzemnél próbálkoztam, de sajnos be kellett látnom, hogy a Mecsekben idén ennyi volt a szarvasbőgés.

Délután még Gemencen tettünk egy utolsó próbát Istvánnal. Alaposan meggyűlt a bajom kocsim akkumulátorával, de végül sikeresen leértem Szekszárdra.
Ezúttal egy vadföld szélén álcáztuk be magunkat a sűrűbe. A legnagyobb gondot az álmosság jelentette, de ahogy nyúltak az árnyékok, mégis éber figyelemmel lestem a környéket. Szépen szóltak a bikák, de elénk jönni egyik sem akart. Végül szürkületben a disznók szántak meg bennünket, így azért mégsem jöttünk teljesen hiába.

Vaddisznó - Sus scrofa

Mindig fájó szívvel veszem tudomásul, mikor lezárul az évnek ez a számomra oly kedves szakasza, azonban mindig jó érzés visszagondolni az átélt élményekre, közben pedig várni az újabb szeptembert, hogy ismét felbőgjenek az erdők koronás urai.

Köszönet az önzetlen segítségért Béldi Balázsnak, Jakab Károlynak és Dr. Almási Istvánnak!

2016. október 14., péntek

Szarvasbőgés 2016.08.31. - 2016.10.14.

Az idén másképp alakultak a dolgok, mint terveztem, a vízimadarak nagy dömpingje elmaradt, így augusztus végén, szeptember elején már nem sok időt töltöttem a halastavaknál, inkább az erdők ködös, őszbe forduló hangulatát kerestem.

2016.08.31.
Hajnal
Hogy kiderítsem, van-e már jele bőgésnek, első utam egy tavaly már sok élménnyel megajándékozó zselici erdőbe vezet. Hajnali négykor gond nélkül pattanok ki az ágyból, és már pirkadat előtt a területen vagyok.
Most sem csalódom az itteni bikákban, csak úgy harsog az erdő.
Hamar az egyik kedvenc vadászlesem felé veszem utamat, de úgy tűnik áttették máshova, mert nem találom a helyén, hamarosan azonban rábukkanok egy kicsivel odébb. Előtte kitakarított rész. Először nem vagyok elragadtatva, nagyon szerettem az eddigi helyet, de mikor felkel a nap, és beragyogja a pókhálókkal tarkított, ködpaplan alatt bujkáló kis tisztást, elszáll minden mérgem. Lenyűgöz a látvány, és szinte már magam előtt látom a képet, amint egy szarvasbika kiáll a kis rétre, és a hajnali ellenfényben elbőgi magát, gomolygó párát fújva maga elé.
Így merengek magamban, közben pedig hallgatom a fenséges bőgést, mely tiszta, nyers erejével a vízmosásokból szakad elő.

Hajnali látkép

Délután
Estefelé édesanyám társaságában ülök ki egy közeli vadászlesre Abaliget felett, de úgy tűnik, hogy ezeken a részeken még csak hangolnak a bikák, mert még az alkony beköszöntével sem hallunk semmit.
Egyébként különösen kedvelem ezt a területet azért is, mert egyes részei még házunk ablakából is beláthatóak, és a hangok alapján tájékozódva, egyes bikák már szinte személyes ismerősökké válnak.
Az itthoni hallgatózás természetesen ezúttal sem maradhatott el, és ekkor már az is hallatszott, hogy ezek az erdők sem üresek, szépen harsogott a bőgés a hegyoldalban.

2016.09.02.
Hajnal
Ismét a tegnap esti lesen próbálkozom, abban a reményben, hogy hajnalban esetleg több jele mutatkozik a bőgésnek.
Jó volt figyelni a vadászútját járó fiatal rókát, a fák törzsein bujkáló zöld küllőt, sőt még szarvast is láttam, bár igaz csak egy tehenet borjával, egy csapos bika kíséretében.

Délután
Nem tudtam szabadulni a pár nappal ezelőtti pókhálós rét látványának hangulatától, nagyon szerettem volna itt megfotózni egy szarvasbikát hajnalban. Éreztem, hogy ez engedélykérés nélkül nem tudna működni, így ma délután édesapám társaságában ellátogattunk Nagymátéra, hogy beszéljünk az ottani területek fővadászával.
Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, és látszott a segítő szándék, de sajnos bele kellett törődnünk, hogy társadalmi, politikai, vagy nem is tudnám pontosan megfogalmazni, hogy milyen okból kifolyólag, de erről a területről le kell mondanunk. A területet "nagy kutyák" bérlik, így hiába a kezelők irányunkba tanúsított pozitív hozzáállása, nem várhatjuk el, hogy állásukat tegyék kockára fotózásunk érdekében. Természetesen nem is erősködtünk tovább, mégis rendkívül érzékenyen érintett az az igazságtalanság, hogy szarvasbőgés idején a jó területekre gyakorlatilag lehetetlen beférkőzni. Márpedig mikor fotózzon az ember bőgő szarvasbikát, ha nem a szeptemberben, egy hajnali tisztáson?!

2016.09.03.
Ismét hajnalban próbálkozok a falu felett, ezúttal édesapám kíséretében. Bizakodóak vagyunk, hiszen a les irányából rendkívül jó bőgés hallatszik, de mire kiérünk, elhallgatnak a bikák, és a pirkadattal már csak az üres tisztás látványa tárul elénk. Pár őz mozog ugyan, de mikor végképp bebizonyosodik, hogy ma szarvas nélkül maradunk, haza indulunk.

2016.09.06.
Hamar beláttuk, hogy ezen a területen sem lehet a végtelenségig húzni a dolgokat, engedélyt kell kérni, szóval pár napig nem is jártam ki.
Hamarosan sikerült összeismerkednünk ennek a területnek is a fővadászával, aki szintén kellemes meglepetés volt számunkra. A közös érdeklődésnek köszönhetően (ami persze nem a fotózás és a vadászat, hanem a vad és a természet szeretete) gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Ő hamar ráérzett, hogy nekünk nem a vad zaklatása, és a mindenen való átgázolás a célunk, mi pedig az alkalmankénti jó fotós lehetőségekért cserébe elfogadtuk, hogy időnként nekünk is meg kell hoznunk kompromisszumokat és alkalmazkodni a vadászathoz. Viszont ha információkkal látjuk el egymást, gyakorlatilag mindenki nyerhet a dolgon.
Az ügy a kompromisszum résszel kezdődött, mivel 17-éig 8 vendégvadász is a területen vadászott, így ezt ki kellett böjtölnünk.

2016.09.08.
Mivel az erdőlátogatási tilalom, csak 16 órától érvényes, kora délután kilátogattam a területre, hogy felmérjem a helyzetet, és 17-ére már pontosan ismerjem a viszonyokat, ne akkor kelljen azon gondolkozni, hogy hol is jöhet ki a vad, hova is tegyem a lessátrat, stb.
Szóval, amolyan nyomolvasó módjára vizsgáltam az állatok által hátrahagyott jeleket, csapákat, közben pedig kigondoltam, hogy hova is lehetne tenni a lest, melyik napszakban honnan fog sütni a nap, és ha esetleg az uralkodó szélirányhoz képest máshogy változnak a viszonyok, az hogyan változtatja meg a körülményeket.

Gímszarvas által hátrahagyott hántásnyom

Elég ígéretes volt a hely, azonban 17-éig még sok idő volt hátra, és tudtam, hogy addig nem bírom ki a tétlen várakozást, lépni kell valamit.
Az esti orfűi kosarazás utáni iszogatás alkalmával szóba került a problémám, és egy vadász ismerősünk adott is egy tippet, hogy van egy terület a közelben ahol most biztosan nincs vadászat, de azért lenne esély bőgő szarvasbikát fotózni. Hazafelé meg is álltunk egy kis hallgatózásra, és úgy tűnt, hogy tényleg van értelme itt próbálkozni. Egyébként már régóta ismerem ezt a területet, rengetegszer megfordultam már a környéken, és pár jól sikerült fotóm is ide köthető, de bőgési szezonban eddig még nemigen jutott eszembe, hogy ezeket a részeket keressem fel.

2016.09.09.
Barátnőmnek ígértem 10-ére egy hajnali szarvas fotózást, ezért előző nap késő délután egy kis tájékozódó sétára indultunk a területre. Bejártuk a jónak ígérkező helyeket, mérlegeltük a lehetőségeket, közben pedig nézelődtünk, hallgatózunk. Megvártuk, hogy ránk sötétedjen, de még ekkor is csak távoli bőgéseket lehetett hallani.

2016.09.10.
Annyira izgatott vagyok, hogy hajnalban már magamtól ébredek, és míg Bogi még alszik, én már kinyitom az ablakot egy kis hallgatózásra. A kelést követő gyors készülődés után már indultunk is.
A tegnapi terepszemlét követően Bogira bíztam a választást, aki végül egy nagyon jó fekvésű lucernatábla mellett döntött. Még pirkadat előtt elfoglaltuk a helyünket, és csendesen várakoztunk. Hiába a korán kelés, bőgést már nemigen lehetett hallani, de a lucernán legelésző nyolc őz, a távoli réten felbukkanó vadkan, és a szántóföldön átváltó szarvasbika látványa azért szép élményekkel ajándékozott meg bennünket.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.09.11.
Ezen a hajnalon édesapámmal látogattunk ki egy dombokkal tarkított hatalmas rétre. Sajnos bőgésnek nyomát sem láttuk, azonban az őzek ezúttal sem hagytak minket cserben, volt, hogy egyszerre tíz példány is a nyílt terepen legelt.

2016.09.13.
A tegnapi eső jó hatással volt a bikákra, csak úgy zeng mindenfelé az erdő. Korán nekiindulok, és ismét a lucerna felé veszem az irányt, azonban a szántóföld irányából harsogó bőgés hamar eltérít eredeti tervemtől. A hajnali sötétségben a hangok és foltok alapján igyekszem tájékozódni. Mikor elérem a terület szélén felállított vadászlest, felosonok, és egy ideig itt várakozok. Eleinte távcsövön keresztül figyelem az eseményeket, majd a minimális fényekben hatalmas iso értékek mellett belevágok az izgalmas jelenetek fotózásába, amiből a rossz fényviszonyok, nagy távolság és a nem túl festői környezet miatt inkább videózás lesz.
Élvezem a tiszteletet parancsoló, szűk terpesztésű öreg bika látványát. A bőgést nem viszi túlzásba, azonban egy fiatalabb bika megjelenésével izgalmas helyzet alakul ki, és élvezettel figyelem, ahogy az idősebb állat, igyekszik távol tartani gyenge ellenfelét háremének egyetlen tagjától. A jelenet még sajnos az értékelhető fényviszonyok előtt befejeződött, szarvasaim még napfelkelte előtt beváltottak a fenyvesbe.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.09.14.
A tegnapi élmények hatására minden alkalmat megragadtam a hajnali lesezésre, így pirkadat előtt már ismét a sáros utat dagasztottam gumicsizmámmal. A bőgés nem volt olyan erős mint tegnap, de azért élveztem a hajnali koncertet, közben pedig gyönyörködtem a falu felett cikázó villámokban.
Nehézkesen, de világosodni kezd, és végre kiszúrom a völgy aljában dünnyögő bikát, akiről kiderül, hogy a tegnap megismert szarvas, ezúttal azonban már két tehén kíséretében.
Sajnos ma is nagyon hamar visszaváltanak a fenyves biztonságot adó rejtekébe, így inkább teszek egy kellemes reggeli sétát.

2016.09.15.
A menetrend hasonló mint az eddigi napokon, azonban ezen a hajnalon csak a csillagokban, és egy kósza őzben gyönyörködhetek, bőgésnek semmi jele a területen.

2016.09.16.
István barátom idén is invitált egy kis gemenci szarvasfotózásra.
Kettőre kellett Szekszárdra érnem, így a hajnalt inkább alvással töltöttem, és délután energiával telve érkeztem. Hamarosan Istvánék is befutottak, és bepakolva kis terepjárómba, nekivágtunk az ártéri erdőnek. Kis kevergés után végül elértük a kiszemelt területet, és gyalog folytatva utunkat, hamarosan lejutottunk a holtág partjára, melyen a fotózást terveztük.
Egy számomra rendkívül tetszetős helyen állítottunk lessátrat. A benyúló kis szárazulatról a holtág nagy szeletét beláthattuk, mely a késődélutáni órákra igazán szép ellenfényes látványt ígért.

Rövid várakozás után a távolban máris két kis bikát szúrtunk ki, amit biztató jelnek könyveltünk el.
A délután elég eseménytelenül telt, egy távolban vadászó kócsag fotózásával múlattuk az időt.
Ahogy közeledett az este, a bőgés is megkezdődött, bár hiába a híres gemenci szarvasbikák, bőgésük számomra sokkal egyhangúbb, a mecseki bikákat jóval dallamosabbnak érzem. Ezen merengek, mikor Pisti oldalba bök, és suttogva mondja, hogy mögöttünk áll egy bika. Én nem láttam oda, de valamitől sajnos gyanút foghatott, mert szép lassan elindult, és a sátor mögött elhaladva visszaváltott az erdőbe. A cipzáron át, kukucskálva gyönyörködtem benne. A fenséges, páros tizenkettes időnként még meg is állt, felénk figyelt. Összeszorult a szívem a látványtól, ahogy ez a gyönyörű állat ott állt a magas sásból is kiemelkedve, tökéletes távolságban, míg objektívjeink az ellenkező irányba néztek.
A távolban még megmutatkozott pár pillanatra egy kisebb bika, de a nap véget ért, indulnunk kellett.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Nagy kócsag - Egretta alba

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.09.17.
Ismét Gemencen próbálkoztam, ezúttal édesapám kíséretében.
A helyszín ugyanaz volt, azonban ezúttal lejjebb, egy nagy fűzfa tövében vertünk sátrat. A délután nagy része megint üres várakozással telt, azonban még sötétedés előtt kijött a nyílt részre egy fiatal, páros nyolcas bika. Nem volt egy túl impozáns állat, mégis örültünk a közelségének, és örömmel fotóztuk dühöngő csapkodását, mígnem az esti tájban, halk bőgések kíséretében elballagott.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.09.20.
Hajnal
Már szeptember eleje óta hallgatjuk a falu felett harsogó bikákat, és mivel 17-e is már jócskán elmúlt, a közeli vadföldekre kértünk engedélyt.
Nagy bizakodással, kora hajnalban érkeztünk a leshez, de sajnos a nagy szél és a bőgés hiánya hamar a kedvünket szegték. Bár a szélirány nekünk kedvezett, tudtam, hogy ebben az érzékeiket erősen tompító időjárásban a szarvasok sem szívesen mutatkoznak ennyire nyílt terepen.
Az autó felé indulva a gerincről beláttunk egy nyílt domboldalra, ahol egy szűk terpesztésű öreg bika legelészett négy tehénből álló háremével, majd beváltottak a közeli kis erdőfoltba. Kihasználva a lehetőséget, mi is felosontunk a közeli vadászlesre, és onnan figyeltük az eseményeket. Ez a terület a széltől is sokkal védettebb volt, és úgy gondoltuk, hogy a szarvasoknak még a kis erdőfoltban kell lenniük.
Hamarosan felbukkant egy fiatal bika, aki a kis erdőfolton is átvágott, bebizonyítva ezzel, hogy az öreg bika háremével már a nagy erdőkben járhat, különben nem tűrte volna szó nélkül ezt a területsértést.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Délután
Ebéd után már ismét Gemenc felé tartottam.
Ezúttal egy vadföldet szemeltünk ki a fotózásra a Hátfő-erdőben. Odafelé tartva az etetőkocsival is összefutottunk, és bár mint kiderült, az etetés ma elmaradt ezen a részen, kaptunk egy zsák kukoricát, amit magunk elé szórhattunk csali gyanánt.
Felállítottuk a lest, jó alaposan beálcáztuk, majd István a kukoricát szórta, én pedig levagdostam a kiálló gazokat, amik zavaróak lehettek volna a fotókon.

A délután sokáig eseménytelenül zajlott, de még sötétedés előtt megjelent egy vaddisznókonda, egy öreg kocával és egy közepes kannal.
Egy fiatal szarvasbika is megmutatkozott pár percre, majd megjelent a porondon egy medvényi kan. Ekkorra már inkább csak videózni volt érdemes, de élménynek így sem volt utolsó.

Vaddisznó - Sus scrofa

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.09.22.
Hajnalban ismét Bogival próbálkozunk a falu feletti lesnél.
Van forgalom, bár csak teheneket látunk, és amint világosodni kezd, azok is visszaváltanak az erdőbe.
Hazafelé még a vadásszal is összefutunk, váltottunk pár szót, de neki is úgy tűnt, hogy most egy kicsit leállt a bőgés.

2016.09.25.
23-án délután tettem egy sétát a vadföldek környékén, és ki is néztem egy helyet ahova érdemes lenne lest állítani, de ide sajnos nem kaptunk mára engedélyt. Viszont az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a falu feletti részeket leszámítva bárhova mehetünk ahova szeretnénk.
Ezen a napon édesapámmal indultunk egy kis hajnali cserkelésre, akivel végül a Lipóc környéki területrész mellett döntöttünk. Bíztam a helyben, mert tudtam, hogy vannak a közelben eldugott kis erdei tavacskák, amik időnként mágnesként vonzzák a vadakat, de sajnos hiába volt minden igyekezetünk, nem találkoztunk vaddal, és bőgést sem hallottunk.

2016.09.27.
Hajnal
Ezúttal megkaptam az engedélyt a vadföldekhez is, így már négykor talpon voltam, és hamarosan már a kiszemelt leshelyhez igyekeztem. A gyors sátorállítást követően elhelyezkedtem, és vártam, hogy világosodjon.
A hidegfront úgy látszik megtette hatását, ismét hallottam bőgést, bár most inkább csak a völgy irányából szóltak.
A szemben felkelő nap szépen aranyba borította a tájat, de sajnos a jó szél ellenére sem jött elém vad, így a nyolc órához közeledve szedelőzködtem, és haza indultam.

Délután
A hajnali lesezést ismét egy délutáni gemenci fotózás követte, melybe ezúttal édesapámmal és a két Istvánnal vágtunk bele. Egy kellemes holtág partjára mentünk, mindenki gyorsan kiválasztotta a számára tetsző leshelyet, majd a tempós lesállítást követően elfoglaltuk sátrainkat, és belekezdtünk a csendes várakozásba.

A helyszín igazán kecsegtető volt, és amellett, hogy sokat ígért, önmagában is nagyon kellemes hangulatot árasztott.
A délután a holtágon kószáló kormoránokkal és a vadászó szürke gémekkel indult.
A kárókatonák esetében igyekeztem a madár mellett az izgalmas tükröződésekre helyezni a hangsúlyt, így egészen érdekes képek születhettek.

Nagy kárókatona - Phalacrocorax carbo

"Lépcsőház"
Nagy kárókatona - Phalacrocorax carbo

Nagy kárókatona - Phalacrocorax carbo

A gém mellé is társult egy kis különlegesség, mikor a vadászó állat előtt egy hatalmas ponty kezdte el produkálni magát, így volt lehetőségem a madarat a ponty kiemelkedő farokúszójával lekapni.

"Nagy hal"
Szürke gém - Ardea cinerea

Hamarosan az erdő királyai is mozgásba lendültek, és a folyamatos bőgés kíséretében a holtág végében időről időre megjelent egy-egy igazán impozáns bika.

Gímszarvas - Cervus elaphus

A nagy távolság miatt hamar felkerültek a 2x-ező extenderek, azzal azonban nem számoltunk, hogy pár pillanat múlva közvetlenül előttünk, a túlsó parton is megjelenik egy bika.
A gyönyörű állat nem vesztegette sokáig az időt, nekiindult, és belegázolt a holtág vizébe.
Mi sem vesződtünk az extenderek lecsavarásával, inkább 600mm-en igyekeztünk a nagy állatot a szűkre szabott kereten belül tartani.
Visszanézve a képeket nagy volt az örömünk, bár emlékszem, hogy a fotózása közben végig arra gondoltam, hogy bár csak elbőgné magát, pláne mikor még böffentett is egyet.
A régóta áhított bőgő szarvasbikás kép úgy tűnik, hogy még várat magára, de csalódottságra persze így sem volt semmi okunk.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Szerencsére figyelmünk ezután sem lankadt, így kiszúrtuk a túlsó parton, a növényzet közt bujkáló rókát. Igazán közreműködő volt, gyakran lejött egészen a víz széléig, szép jelenetekkel ajándékozva meg bennünket.

Vörös róka - Vulpes vulpes

Miután a nap az erdő mögé bukott, már inkább csak élveztem a szeptemberi hangulatot, hallgattam a bőgést, és figyeltem a távolban mozgó szarvasokat.

2016.09.28.
Az előző napi élményeken felbuzdulva, ma ismét itt próbálkoztunk.
Leseinket elfoglalva újra megkezdődött a feszült várakozás. A délután ezúttal csendesebben indult, bár élmény volt figyelni a holtágon vadászó rétisasokat, még ha a fotózásukra nem is igen volt mód.

Nagy kócsag - Egretta alba

Ahogy közeledett az este, a szarvasok is egyre aktívabbá váltak.
Harsogott az erdő, és a holtág végében megjelent két szarvasbika, és kissé szétszóródva jó néhány tehén is. Életem eddigi legizgalmasabb szarvasbőgéses jelenetének lehettem szemtanúja, mikor a két hatalmas állat egymást kerülgetve bőgött, és még egy kis viadalozásra is sor került.
Fotózás szempontjából nem volt igazán kecsegtető a helyzet, így az élmények megörökítésének kedvéért inkább a videózás mellett döntöttem, amit végül nem is bántam meg. Azóta sem tudok betelni a látvánnyal.

A jelenet végeztével hamarosan szemben látszottak kibontakozni az újabb események. Az erdőből egyre több, és egyre egyértelműbb ágreccsenés hallatszott, majd hamarosan felbukkant a parton két szarvastehén egy-egy borjukkal, és egy fiatal gyerekbika. Fotóztuk a kedves családi jeleneteket, közben pedig bíztunk benne, hogy az erdőben bőgő vezérbika is színre lép majd. Várakozásunkat tovább fokozta, hogy az egyik tehén borja kíséretében átúszott a mi oldalunkra, azonban valami sajnos gyanússá válhatott a számukra, mert megugrottak, és visszacsobogtak a túlpartra, magukkal ragadva ezzel az egész társaságot.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Zárásként még gyönyörködhettünk a háttérben bőgő fenséges daliában.

2016.09.30.
Egy napot sajnos muszáj volt kihagynunk, de ez a hely szinte mágnesként vonzott minket, vissza kellett térnünk.
István barátunk ezúttal egy vadföldön próbált szerencsét, mi pedig a jó széljárásnak köszönhetően megpróbálkozhattunk a holtág végében, ahol már két ízben is igazán szép jeleneteket figyelhettünk meg.
Egy benyúló fasor végén álló fa tövébe alaposan beálcáztuk magunkat, és innen vártuk a fejleményeket.

Mivel a zavarás elkerülésének érdekében már kora délután elfoglaltuk helyünket, egy darabig a fények nem voltak túl ideálisak, azonban az este beköszöntével már gyönyörű sávozott színpompában úszott az egész holtág.
Nagyon tetszett ez a környezet, már előttem lebegett a távoli szarvasbika sziluettje, de sajnos hiába vártunk késő estig a sikerre, a szarvasok elmaradtak, be kellett érnünk az előttünk vadászgató gémekkel, kócsagokkal.

Nagy kócsag - Egretta alba

Szürke gém - Ardea cinerea
és
Nagy kócsag - Egretta alba

Szürke gém - Ardea cinerea

2016.10.11.
Még a bőgés ideje alatt feltűnt egy hatalmas szarvasbika a Hátfő-erdőben, ami csálén álló füle miatt a Laskafülű nevet viselte.
Legutóbbi hátfői lesezésünk is neki szólt elsősorban, azonban hamar eltűnt a területről, így inkább a vizes helyeket kerestük, ahol aztán nem is lehetett panaszunk a szép bikákat illetően.

A terület vadőre szólt, hogy ismét feltűnt a Laskafülű a környéken, így Istvánnal ma újra itt próbálkoztunk.
Esős idő fogadott bennünket, de nem bántuk, az egész rét vízgyöngyökbe burkolózva pompázott.
A párás hűvös idő ellenére nehezen mozdultak a vadak, a disznók is csak úgy ímmel-ámmal tévedtek elénk, ráadásul a rossz fényviszonyok között elég nehéz is volt őket szépen kiexponálni.

Vaddisznó - Sus scrofa

Már majdnem besötétedett, mikor kilépett az erdőből hét tarvad, és két fiatal bika.
Küzdöttünk a fényekkel, de szélsőséges beállításokkal azért még sikerült éles fotókat készíteni, és bár a Laskafülű nem mutatkozott, azért így sem kellett üres kézzel hazatérnünk.

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.10.14.
Már nem terveztem több gemenci látogatást, mikor István hívott, hogy sikerült engedélyt szereznie a Nyéki-Holt-Duna nádasok rejtekén megbúvó egyik rétjére.
Épp Pécsett voltam, ráadásul a felszerelés sem volt velem, de családom segítségével megoldódott a probléma, és egy gyorséttermet útba ejtve már Pörböly felé robogtam, hogy odaérjek a korai találkozóra.
A legcsekélyebb zavarás érdekében egy kisebb kerülővel kellett megközelítenünk a területet, de végül ráakadtunk a kiszemelt helyre.
A gyors helyszíni szemle után kiválasztottunk egy kis öblöt az erdőszélen, és ezúttal lessátor helyett, csupán zöld és barna hálókkal álcáztuk magunkat a vadak figyelő szeme elől.
Még alig helyezkedtünk el, mikor a távolban máris egy középkorú szép bika, és egy vadkan vágott át a tisztáson, így nagyon bizakodóak voltunk a folytatást illetően.
Hiába a nagy reménykedés, a délután sajnos eseménytelenül telt, és már sötétedett, mikor egy bika és egy tehén jelent meg a távolban. Bár közeledtek, a nap gyorsabb volt, így be kellett érnünk a tájba komponált állatok látványával, ami az őszies színekbe váltó tájban nem is jelentett olyan nagy áldozatot.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Bármennyire is nehéz volt elfogadni, az idei szarvasbőgés is a végéhez érkezett.
Visszatekintve erre a bő egy hónapra azt hiszem nem lehet okom panaszra, és az elkészült fotók mellett a természet ismét szemet gyönyörködtető élményekkel ajándékozott meg, melyeket nem feledek el soha.

Köszönet a lehetőségekért Béldi Balázsnak, Almási Istvánnak, Krizák Istvánnak és Mánfai Ivánnak!