2016. június 30., csütörtök

Élet a halastó partján 2016.06.19. - 2016.06.30.

Természetesen idén sem maradhatott ki a csertői táborozás, azonban az korábbi évekhez képest sok szempontból másképp alakultak a dolgok.

2016.06.19.
Egészségügyi okok miatt kicsit tolnunk kellett a nyaralást, így erre a napra csak a sátor, és két les felállítását terveztük.
Az eső nem könnyítette meg a dolgunkat, de azért sötétedésig így is mindennel elkészültünk.


A félkész tábor

Úszó- és jégmadarasles

Két nap múlva délután már teljes menetfelszereléssel vágtunk bele az alig több mint egyhetes nyaralásunkba.
Idén is a jégmadaras- és úszólesben terveztük eltölteni napjaink nagy részét, azonban hiába a sok előkészület és igyekezet, ezekből nem sikerült jó fotókat készítenünk.

Miután beletörődtünk, hogy idén valószínűleg másképp alakulnak majd a dolgok, stratégiát váltottunk, és nem feltétlenül a jó fotó elkészítése, hanem a táborozás, és az idő kellemes eltöltése volt a fő cél.
A napfelkelte többnyire már a tó végében elhelyezett toronyban, a napnyugta pedig a tavon, a nád közé betolt csónakban ért bennünket.

Torony:
Fent a tornyban

A torony

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Szürke gém - Ardea cinerea

Szürke gém - Ardea cinerea

Barna rétihéja - Circus aeruginosus

Szürke gém - Ardea cinerea

Szürke gém - Ardea cinerea

Nagy kócsag - Egretta alba

Csónak:
Barna rétihéja - Circus aeruginosus

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Szürke gém - Ardea cinerea

Gímszarvas - Cervus elaphus

Bakcsó - Nycticorax nycticorax

Szürke gém - Ardea cinerea

Köszönetnyilvánítás:


Először is köszönöm Édesapámnak, hogy végig kitartott mellettem, és közreműködésével elősegítette a fotók elkészítését.

Köszönöm a tó dolgozóinak irányunkba tanúsított bizalmát és segítségét:
Mihálfy Ferenc
- Patak Zoltán
- Nagy Lajos

Továbbá köszönettel tartozom a következő személyeknek, akik idén meglátogattak  bennünket, esetleg pár napot velünk is töltöttek, és nem utolsó sorban élelmezésünket segítették:

Mánfainé Fazekas Ágota
- Winkler Boglárka

2016. június 18., szombat

Gyurgyalagok 2016.05.09. - 2016.06.18.

Idén is érdeklődve vártam a gyurgyalagok érkezését, és a tavaly megásott partfalat tavasszal szépen rendbe is tettem, hogy alkalmas legyen a költőüregek megásására.


Rendszeresen kilátogattam a területre, és a szokásos tavaszi madarász sétáim alkalmával mindig szemmel tartottam a fal alakulását.
A gyurgyalagok érkezésével hamarosan megjelent két lyukkezdemény is a falamon, ám bele kellett törődnöm, hogy ezen a szakaszon sajnos nem ideális a talaj a madarak számára, mindkét kísérlet sikertelen volt, hamar leálltak az ásással.

Sikertelen lyukkezdemény a partfalban

Azonban szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy pár nappal később rábukkantam egy aktívan "épülő" költőüregre. A kis lyuk előtti földkupac megállás nélkül gyarapodott, így hamarosan kihelyeztem egy beülőágat.

Több jel is arra mutatott, hogy az
üreg aktív használatban van

Az ág kihelyezését követően nem zavarogtam többet a költőhely környékén, csak messziről, távcsövön át figyeltem az eseményeket. Bár nem láttam, hogy bármi is használta volna a beülőt, élveztem a kint töltött időt, és élmény volt megfigyelni a sárgarigókat, és életem első nyaktekercsét.

Mikor pár alkalom után már a beülő használatára utaló jeleket is találtam, elhatároztam, hogy lessátrat állítok.
Az eddigi eredménytelenségekkel teli gyurgyalagfotózásaim után úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha a sátrat az éj leple alatt helyezem ki, minimálisra csökkentve ezzel a madarak zavarását.

A teljes sötétségben nem volt könnyű dolgom a sátor
felállításával, de a madarak zavartalanságának érdekében
jobbnak ítéltem így megoldani a dolgot

2016.06.18.
A les kihelyezését követő nap délutánján tettem is egy kísérletet.
Még alig állítottam össze a felszerelést, mikor már egy gébics trónolt előttem. Örültem a váratlan vendégnek, azonban egy kicsit el is bizonytalanodtam, hogy vajon használja-e más is a kihelyezett ülő alkalmatosságot.
A sárgarigók is igen aktívan mozogtak körülöttem, folyton hallatván gyönyörű éneküket, azonban a beülőre hiába vártam őket, meg kellett elégednem egy távoli fotóval a tojóról.
Aztán megtört a jég, egy váratlan pillanatban ott ült előttem a gyurgyalag pár egyik tagja. Bár nem időzött sokáig, mégis nagy volt az örömöm, hogy talán most már lesz valami a dologból.




Azonban ezután hiába látogattam őket rendszeresen, a történet sajnos itt ért véget, a madarak nem ültek ki többet elém.