2015. november 11., szerda

Királyok ideje 2015.10.31. - 2015.11.11.

Úgy hozta a sors, hogy ezen az őszön két ismerősömtől is meghívást kaptam, méghozzá mindkettőjüktől sasfotózásra.

Az első invitálás Sanyitól érkezett, aki egy remek területet nézett ki a fenséges madarak fotózására.
Október végén elkísértem szokásos etetőkörútjára, hogy mire fotózásra kerül a sor, már tisztában legyek a pontos viszonyokkal. Bár ismerős, és általam nagyon kedvelt területről volt szó, mégis csodálattal figyeltem az itt létrehozott etetőteret, és a nádas tövében elhelyezett leskunyhót.


2015.10.31.
Kora hajnalban, még bőven pirkadat előtt édesapámmal érkeztem a helyszínre. Jó messze letettük az autót, és a tereprendezés után, izgatottan, és erősen összehúzva magunkat bújtunk be a kis házikóba. Bár Sanyinak már sikerült a napokban sast fotóznia a lesből, mégis voltak kétségeim, hogy vajon minket is megtisztelnek-e majd.
Az első vendégek természetesen a szemfüles szarkák és hollók voltak, de persze az egerészölyvek sem maradhattak el.
Aztán megtörtént a csoda... az erdő felett hatalmas szárnyak lebbentek, és pár pillanat múlva már ott volt előttünk, egy öreg rétisas. Sárga csőre csak úgy világított az őszi harmattól nedves fű között. Nem mondom, hogy ez az első eset, hogy sast fotóztam, de ilyen közelről, ilyen bensőségesen még soha nem volt lehetőségem megfigyelni őket. Fantasztikus élmény volt. A kockák csak úgy peregtek, azonban mikor már két öreg, és egy fiatal sas is táplálkozott egyszerre a kis réten, azt sem tudtuk, hogy merre forgassuk optikáinkat. A feszültség szinte már tapintható volt, és hamarosan be is következett amire vártunk... a két sas egymásnak ugrott. Még a 300mm-es gyújtótávolság is soknak bizonyult a jelenet megörökítéséhez, de sikerült elcsípnem egy részletet a jelenetből, ami tökéletlensége ellenére is igazán megfogott.

Szarka - Pica pica

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla
és
Szarka - Pica pica


Rétisas - Haliaeetus albicilla
és
Holló - Corvus corax

Szarka - Pica pica

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Vetési varjú - Corvus frugilegus

Egerészölyv - Buteo buteo

Egerészölyv - Buteo buteo

Egerészölyv - Buteo buteo

Egerészölyv - Buteo buteo

2015.11.01.
Az előző napi sikereken felbuzdulva a hétvége második napját is kihasználtuk, és a hajnal már ismét a lesben ért bennünket.
Bár a sasok híján csak gyenge utánzata volt a tegnapi lesezésnek, a hollók azért nem hagytak unatkozni minket.

Holló - Corvus corax

Holló - Corvus corax

Szarka - Pica pica

Szarka - Pica pica

Holló - Corvus corax

Holló - Corvus corax

Holló - Corvus corax

2015.11.04.
Az Év Természetfotósa díjátadó után nem jutott túl sok időm a pihenésre, másnap délután már Bonyhád felé autóztam, hogy István barátommal előkészítsük a terepet a hajnali sasfotózáshoz.
Miután én is bemutatkoztam a helyi halászoknak, egy zsáknyi (a halászat következtében elpusztult) apróhallal elindultunk a tó vége felé. Utat törve a bozótosban hamarosan a leeresztett mederbe léphettünk. Gyorsan felállítottuk a sátramat az elszáradt gyékények között, majd távoztunk.


2015.11.05.
Az éjszakát barátnőmnél, Pécsen töltöttem, így spóroltam fél órát az útból, de a korai kelés még így is nehezen ment.
A tóhoz érve megálltam az éjjeliőr szállásánál, de mivel minden jel arra utalt, hogy alszik, célba vettem a tó hátsó részét. A kocsit hátrahagyva a sötétben botorkálva igyekeztem eljutni a lesig a tegnap hátrahagyott apró jelek alapján. Éjjel, még a nappali világosságban egyértelműnek tűnő dolgok is teljesen más képet mutatnak, így csak a sokadik eltévedés után leltem rá a leshez vezető útra.
A hallal teli zsákot éjszakára egy fára húztuk fel, így hajnalban maradéktalanul helyezhettem őket a les elé.
A novemberi hideg reggel, és a korán kelés együttesen megtették hatásukat, hamarosan a sok ruha ellenére is fázni kezdtem, ráadásul a sasok sem bizonyultak együttműködőnek, hírüket sem hallottam. Ellenben a sirályok hatalmas csapatokban gyülekeztek a könnyű reggeli körül. Egy darabig bosszankodtam a dolgon, de mikor láttam, hogy sas már nemigen fog érkezni, örültem, hogy valami téma azért mégiscsak akad, és nem megyek haza üres kártyával.

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

Dankasirály - Chroicocephalus ridibundus

2015.11.11.
Hamarosan ismét István hívott, hogy ő is megpróbálkozik a sasokkal, ha van kedvem, tartsak vele. Kaptam a lehetőségen, és mentem. A sátrat már előző nap felállította, így reggel már csak a halak kihelyezése maradt hátra. Hogy a sirályok ezúttal ne kapkodják el őket olyan gyorsan, néhányat drótra fűzve, karóra rögzítettünk.
Bár a sasok ezúttal sokkal jobban mozogtak, leszállni sajnos most sem mertek.

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Rétisas - Haliaeetus albicilla

Dolmányos varjú - Corvus cornix
és
Sárgalábú sirály - Larus michahellis


Bár a siker nem volt teljes, bizton állíthatom, hogy a királyok ideje még nem járt le.
Ezúton is köszönöm a lehetőséget Völgyi Sándornak, és Almási Istvánnak!

2015. november 3., kedd

ÉTF 2015

Az ÉTF rövidítés természetesen nem mást takar, mint Magyarország egyik legszínvonalasabb fotópályázatát, mely az Év Természetfotósa elnevezést viseli.

Idén is nagy izgalommal, és hosszas válogatással készültem a megmérettetésre.
A pályázaton a kiírók 13 kategóriában várták a pályaműveket, azonban kategóriánként maximum 5, összesen pedig 25 képet lehetett beküldeni.

A zsűrizés összesen három fordulóból állt.
Az első egy "igen-nem" rendszerrel működő értékelés, melyben kiválasztották a beérkezett - körülbelül 4000 - fotóból a legjobb kb. 1000-et, melybe nekem a 25 beküldött képemből 10 jutott be.

A következő már egy nyilvános, online is követhető forduló volt, melyen a zsűritagok 1-től 9-ig pontozták az alkotásokat, leszűkítve ezzel a fotók számát, körülbelül 400-ra.
Ezután már csak két képemért kellett izgulnom ("Kacsaláb" - Madarak viselkedése kategória; "Fehér" - Állatok és környezetük kategória), melyeknek bekérték az eredeti kamerafájljait, és a szerző által megfogalmazott képleírásokat.

"Kacsaláb":
"Kacsaláb"
Szárcsa - Fulica atra

2015 tavaszán lehetőségem nyílt, hogy rendszeresen felkeressem a Pécstől délnyugatra fekvő halastavak környékét. Látogatásaim során megfigyelhettem a madarak mozgását, szokásait, majd egy kisebb szigeten felállítottam saját készítésű fekvő-lessátramat, melyet a tó végéből, mellcsizmában tudtam megközelíteni. A több száz, lesben töltött óra során készülhettek, a szokásostól kissé eltérő, érdekesebb jeleneteket megörökítő felvételek is. Ezen a fotón egy táplálkozó szárcsa látható, melyet hosszas próbálkozás után, a víz alá bukás pillanatában sikerült lencsevégre kapnom.

Gépváz: Canon EOS 7D
Objektív: Canon EF 300mm f/2,8L IS USM + 1.4x
Expozíciós adatok: ISO 400, zársebesség 1/2500s, rekesz f/6,3
Egyéb eszközök: fekvő-lessátor


"Fehér":
"Fehér"
Kis hattyú - Cygnus columbianus


2015 januárjában három barátommal pár napos fotós túrát szerveztünk a görögországi Kerkini tóhoz. Már hazafelé tartottunk, mikor egy öbölben egy csapat rózsás flamingóra lettünk figyelmesek. Felszerelésem a csomagtartó legmélyén volt, ezért egyik barátom kéznél lévő másodgépét kaptam kölcsön (amit ezúton is köszönök neki), így nem maradtam le a bolgár hegyek előtt elhúzó kis hattyú (Cygnus columbianus) csapat megörökítéséről sem.

Gépváz: Canon EOS 6D
Objektív: Canon EF 70-200mm f/4L IS USM + 1.4x
Expozíciós adatok: ISO 50, zársebesség 1/400s, rekesz f/7,1
Egyéb eszközök: -


Hamarosan elérkezett a végső megmérettetés, melyen a zsűri kiválasztotta a kiállításra kerülő, mintegy 100 fotót. "Fehér" című képem sajnos a célegyenesben elbukott, azonban "Kacsaláb" névre hallgató fotóm bekerült a kiállítás anyagába.

Külön büszkeséggel töltöttek el azok a szavak, melyek Dr. Kalotás Zsolt szájából hangzottak el a fotóm kapcsán:


Bár a helyezések kiosztásáról a zsűri még aznap délután döntött, a pályázók egészen a néhány hónappal később rendezett díjátadóig csak annyi információval rendelkeztek, hogy fotójuk falra kerül.


A 2013-ban kiállított rókás képemhez hasonlóan ismét megjelentek a fotómmal illusztrált, a pályázatot hirdető "reklámanyagok":




2015.11.03.
Lassacskán elérkezett a díjkiosztó napja.
Nagy izgalommal, szüleim és barátnőm társaságában érkeztünk Budapestre.

A múzeum kupolacsarnokába lépve szememmel rögtön a "Madarak viselkedése" kategória fotóit kezdtem kutatni, és hamarosan rájuk is bukkantam. A képek egytől-egyig a falon sorakoztak, viszont a saját fotómat nem láttam.
Na nem kell aggódni, természetesen nem felejtették le az én képemet sem a falról, mindössze annyiról volt szó - mint ahogy ezt a korábbi kiállításokon már megszokhattuk -, hogy a kategória győztes fotókat letakarják a díjak átadásáig, ezzel is izgalmat keltve a közönségben.
Innentől kezdve gondolataim eufóriába csaptak át. Pár éve még csak álmodoztam róla, hogy egyszer talán bekerül fotóm ebbe a nívós kategóriába, erre most itt állok, és nem hogy bekerültem, még az első díjat is én vihetem haza... nem akartam hinni a szememnek.

De az este folyt tovább, én pedig sodródtam az árral.
Az emberek elcsendesedtek, és elkezdődött a díjátadó ünnepség. Sorra jöttek a kategóriák, mígnem elérkeztünk az enyémhez. A kategória egy különdíj kiosztásával kezdődött és ekkor ért az újabb meglepetés, nekem ítélték a Sakertour Team különdíját, mellyel 3 napos leshasználatot nyertem a Hortobágyra.

A Sakertour Team különdíjának átvétele Radisics Milántól

Nagy megtiszteltetés, és külön öröm volt számomra, hogy az 1. díjat Dr. Kalotás Zsolttól vehettem át, az pedig már tényleg csak hab volt a tortám, hogy a kategóriában legsikeresebben szereplő 24 év alattiként még a natuArt által felajánlott Dr. Tildy Zoltán-különdíjat is elnyertem.

A díjátadó pillanatai (részlet):


A megnyitó után az első gratulációkat természetesen a szeretteimtől kaptam, de jól esett érezni fotós barátaim elismerő vállveregetését is.
Sorra hívtam az otthon maradt családtagokat az eredménnyel, majd természetesen nem maradhatott el a kiállított képemmel való fotózkodás sem.

Bogival

Szüleimmel