Mánfai Bence - fotónapló

2013. május 25., szombat

Esküvőfotózás 2013. 05. 25.

Többnyire a természet a fő célpont, de unokatestvéremék esküvőjén kaptam a lehetőségen, és igyekeztem csiszolni riportfotós tudásomon is...

A fotón: Mánfai Réka és Mosonyi Tamás

További fotók itt: https://plus.google.com/photos/104934068429575132852/albums/5902433778344398817?authkey=CLTPlpSaj7bWqAE

2013. április 14., vasárnap

Féléves munka után, a napokban készült el saját készítésű fekvő lessátram (Mánfai Iván nagyfokú hozzájárulásával). A cél nyilvánvalóan a talajon mozgó, élő állatok megfotózása volt, ezen belül is talán a sárban keresgélő, partimadaraké.

A váz ötlete már adott volt, hiszen már készítettünk vízvezetékcsőből nagyobb lest is, de a méretek megtervezése, az adott idomok állásának és irányának pontos kitalálása, és kivitelezése beletelt egy-két napba.

Az igazán nehéz feladat azonban csak ezután következett. Ki kellett szabni, és összevarrni a les vásznát, ügyelve a százszázalékos pontosságra, hogy a vázon ne lötyögjön, mégis könnyen rácsússzon. Elsőként a felső, kis hátsó, és oldalsó lapok készültek el, ami nagy lépés volt, de ezután követtünk el két nagyobb, de javítható hibát. Az egyik, hogy a les aljára gyenge minőségű fóliát választottunk, ami kis behatásra könnyen kiszakad. Ez nem csak a terepen lett volna gond, hiszen a vázat rögzítő csavarok, már a próba során, több helyen kiszaggatták a vékony fóliát. A másik, az egy, a vászon elején és "lőrésén" elkövetett konstrukciós hiba volt, amit nem részleteznék, de gyakorlatilag lehetetlenné tette az objektív precíz mozgatását.

A problémák orvoslására nem találtunk rögtön megoldást, ezért félretéve azokat, haladtunk tovább. A külső szemlélőnek talán fel sem tűnik, mennyi munka van, miután a vászon formája már nagyjából kialakult. Három kis szúnyogháló ablakot készítettünk bele, melyek az oldalsó, és hátsó kitekintést biztosították. Itt is elrepült egy két este, mire bevarrtam magát a szúnyoghálókat, az azt takaró lebernyeget, és a lebbencseket alul és felül is rögzítő tépőzárdarabokat. A les bejáratának, és a váz vászonba juttatásához két külön cipzárt terveztem, és varrtam is be. Az elülső fal teljes egészében lecipzározható (természetesen csak a vízhatlan fóliáig), ami lehetővé teszi az összerakott váz betolását a vászonba. Ez megtette volna bejáratnak is, de fotózások alatt, itt lesz a gép, amit szétszedni, összerakni eleve macera, de ráadásul veszélyben is lenne a behozott iszap, víz, stb. miatt. Tehát bevarrtam a felső, és oldalsó cipzárt is, ami kényelmes bejutást enged a lesbe.

Mikor odáig jutottunk, hogy a két hibás ponton kívül már minden rendben volt, kicsit elakadt a projekt. Nem tudtunk túllendülni a problémákon, nekem elkezdődött a tavaszi szorgalmi időszak, és másfél hónapra hanyagoltuk a lest.

A következő lökést, a jó minőségű vízhatlan ponyva kiválasztása és megvásárlása jelentette. Az előző (lefejtett fólia) mintájára már könnyedén kiszabtuk, és felvarrtuk a lesre. Már csak az elülső falat kellet megtervezni és kivitelezni. Talán a legfontosabb része a lesnek, hiszen ezen áll, vagy bukik, hogy a fotózás kényelmes és sikeres lesz-e. Egy szúnyogháló falat képzeltem magam elé, amin keresztül majd kidugom az objektívet. Egy objektívnyi lyuk, nyilvánvalóan kevés, hiszen ha azt mozgatni is szeretném, annak mozgástérre van szüksége. A problémát felmérve, a gépet állványfejre téve lemodelleztük az objektív szükséges mozgásterét, majd ezt síkban ábrázoltuk, ami kiadta a lőrés nagyságát. Nagyon fontos lépés volt, hiszen itt alakult ki, hogy a gép szabadon mozoghasson bármely irányba, de mivel az objektív melletti tér a minimumra van korlátozva, a szúnyoghálófalon keresztül kényelmesen kilátok. A kialakult lyukba egy úgynevezett bugyor került, ami álcázza, a fehér optikát, és a mozgásokat is elfedi.

A les gyakorlatilag készen volt!

Egy-két utómunka (a csavarfejeket lecsiszoltuk, hogy véletlenül se sértse a fóliát, a váz lyukait átfúrtuk, a könnyebb összeszerelhetőség érdekében) elvégzése után, már csak a tokot kellett megcsinálnunk. Egy téglalapot szabtunk ki, arra egy cipzár, egy fül, és a két végére, egy-egy kör került. Az összevarrás után, készen állt a tok is, melynek segítségével, a szállítás is nagyon praktikussá válik.

Valószínűleg a lest olcsóbban, és kevesebb munkával is meglehetett volna úszni, de így a saját igényeimre szabhattam, és kimondhatom, hogy teljes mértékben, kettőnk munkájának az eredménye.

A lest terepen még sajnos nem volt módom kipróbálni, ennek hiányában a fotók az udvarban készültek:

2013. február 2., szombat

Egerészölyv 2013. 02. 02.

Már december eleje óta folyamatosan etetem az ölyveket. Eddig vagy nem volt időm kiülni a lesbe, vagy ha ki is ültem, a madarak nem mutatkoztak.
Tegnap reggel újra próbálkoztam! A lesbe bejutva, épp a gépemet kezdtem összerakni, mikor egy ölyv (a szembe szél miatt) halálos lassúsággal lebegve leszállt az etetőre. Az állvány lábait szorongatva figyeltem a gyönyörű jelenetet, és mivel a fények szörnyen gyengék voltak, azon is túltettem magam, hogy az érkezésről nem készíthettem fotót. Mikor a madár belefogott a táplálkozásba elkezdtem a fotózást, de a már említett fényviszonyok miatt úgy döntöttem, hogy több értelme van egy rövidke kis videónak, mint akár ezernyi zajos, vagy bemozdult fotónak. Íme az eredmény!

(Ha a várva várt fotók is elkészülnek, írok egy kisebb összefoglalót a lesről, az etetés menetéről és néhány werk fotóval is megtűzdelem!)

A jobb minőség érdekében érdemes végrehajtani (a kis fogaskerékre kattintva) az első képen látható beállítást!
(A beállítás csak teljes képernyős módban érhető el!!!)

2013. január 13., vasárnap

Madáretető 2013. 01. 12.-13.

A teraszunkon kihelyezett etető két okból is elvesztette az értékét mint fotós leshely...

Az egyik, hogy a hátteret adó fűzfa, november óta összes levelét lehullatta, így a madarak mögött már csak zavaró keszekuszaságot eredményezett.

A másik pedig a rossz tájolás. Mivel a Nap ezekben a hónapokban már a dél-keleti oldalon fekvő fenyőfa mögött kel, és csak akkor bukkan ki mögüle, mikor már csak teljes ellenfényt eredményez.

Szóval elkezdett járni az agyam, hogyan is tudnék megoldást találni a problémákra. Mivel az egyes "etető berendezések" már készen voltak, és a korlát szélességére lettek optimalizálva, az az ötletem támadt, hogy készítek egy műkorlátot, melynek az udvaron már csak a megfelelő helyet kell megtalálnom az ideális fényirány, és a jó háttér érdekében.

A "korlát" egy este alatt el is készült, és másnap a madarak már leplezetlen élvezettel látogatták az áthelyezett etetőt.

Szajkók napsütésben - 2013. 01. 12.

Erre a napra szép napsütést ígértek, így nyolc órakor kiültem a lesbe. A szajkók voltak a legaktívabbak, bár a sátor, és az objektív mozgása kicsit azért bizonytalanná tette őket. Nem is bántam, hogy nem laktak túl hamar jól, mivel mint kiderült a fények csak tíztől esnek igazán szépen az etetőre. Addigra a szajkók is megszokták kis mozgásomat és zavartalanul folyhatott a fotózás a gyönyörű fényekben.

Szajkó - Garrulus glandarius

Szajkók hóesésben - 2013. 01. 13.

Reggel láttam, hogy ez a nap sajnos jóval borultabban indul mint a tegnapi, és nem is volt sok kedvem lekászálódni a lesbe. Húztam, halasztottam a dolgot, mígnem gyönyörű nagy pelyhekben el nem kezdett esni a hó. Pár percen belül már a lesben ültem és lestem a szajkókat. Nem csalódtam!

Szajkó - Garrulus glandarius

Az etető

2012. december 24., hétfő

Boldog Karácsonyt!

Ezúton szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni, minden kedves olvasómnak!

2012. november 17., szombat

Válogatás 2012. 11. 17.

Egy kis válogatás új és régi fotóimból, melyek vagy még a blog megalakulása előtt készültek, vagy különösebb történet nélkül, és egymagukban, egyelőre nem láttam értelmét a feltöltésüknek!