2016. október 14., péntek

Szarvasbőgés 2016.08.31. - 2016.10.14.

Az idén másképp alakultak a dolgok, mint terveztem, a vízimadarak nagy dömpingje elmaradt, így augusztus végén, szeptember elején már nem sok időt töltöttem a halastavaknál, inkább az erdők ködös, őszbe forduló hangulatát kerestem.

2016.08.31.
Hajnal
Hogy kiderítsem, van-e már jele bőgésnek, első utam egy tavaly már sok élménnyel megajándékozó zselici erdőbe vezet. Hajnali négykor gond nélkül pattanok ki az ágyból, és már pirkadat előtt a területen vagyok.
Most sem csalódom az itteni bikákban, csak úgy harsog az erdő.
Hamar az egyik kedvenc vadászlesem felé veszem utamat, de úgy tűnik áttették máshova, mert nem találom a helyén, hamarosan azonban rábukkanok egy kicsivel odébb. Előtte kitakarított rész. Először nem vagyok elragadtatva, nagyon szerettem az eddigi helyet, de mikor felkel a nap, és beragyogja a pókhálókkal tarkított, ködpaplan alatt bujkáló kis tisztást, elszáll minden mérgem. Lenyűgöz a látvány, és szinte már magam előtt látom a képet, amint egy szarvasbika kiáll a kis rétre, és a hajnali ellenfényben elbőgi magát, gomolygó párát fújva maga elé.
Így merengek magamban, közben pedig hallgatom a fenséges bőgést, mely tiszta, nyers erejével a vízmosásokból szakad elő.

Hajnali látkép

Délután

Estefelé édesanyám társaságában ülök ki egy közeli vadászlesre Abaliget felett, de úgy tűnik, hogy ezeken a részeken még csak hangolnak a bikák, mert még az alkony beköszöntével sem hallunk semmit.
Egyébként különösen kedvelem ezt a területet azért is, mert egyes részei még házunk ablakából is beláthatóak, és a hangok alapján tájékozódva, egyes bikák már szinte személyes ismerősökké válnak.
Az itthoni hallgatózás természetesen ezúttal sem maradhatott el, és ekkor már az is hallatszott, hogy ezek az erdők sem üresek, szépen harsogott a bőgés a hegyoldalban.

2016.09.02.
Hajnal
Ismét a tegnap esti lesen próbálkozom, abban a reményben, hogy hajnalban esetleg több jele mutatkozik a bőgésnek.
Jó volt figyelni a vadászútját járó fiatal rókát, a fák törzsein bujkáló zöld küllőt, sőt még szarvast is láttam, bár igaz csak egy tehenet borjával, egy csapos bika kíséretében.



Délután
Nem tudtam szabadulni a pár nappal ezelőtti pókhálós rét látványának hangulatától, nagyon szerettem volna itt megfotózni egy szarvasbikát hajnalban. Éreztem, hogy ez engedélykérés nélkül nem tudna működni, így ma délután édesapám társaságában ellátogattunk Nagymátéra, hogy beszéljünk az ottani területek fővadászával.
Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, és látszott a segítő szándék, de sajnos bele kellett törődnünk, hogy társadalmi, politikai, vagy nem is tudnám pontosan megfogalmazni, hogy milyen okból kifolyólag, de erről a területről le kell mondanunk. A területet "nagy kutyák" bérlik, így hiába a kezelők irányunkba tanúsított pozitív hozzáállása, nem várhatjuk el, hogy állásukat tegyék kockára fotózásunk érdekében. Természetesen nem is erősködtünk tovább, mégis rendkívül érzékenyen érintett az az igazságtalanság, hogy szarvasbőgés idején a jó területekre gyakorlatilag lehetetlen beférkőzni. Márpedig mikor fotózzon az ember bőgő szarvasbikát, ha nem a szeptemberben, egy hajnali tisztáson?!

2016.09.03.
Ismét hajnalban próbálkozok a falu felett, ezúttal édesapám kíséretében. Bizakodóak vagyunk, hiszen a les irányából rendkívül jó bőgés hallatszik, de mire kiérünk, elhallgatnak a bikák, és a pirkadattal már csak az üres tisztás látványa tárul elénk. Pár őz mozog ugyan, de mikor végképp bebizonyosodik, hogy ma szarvas nélkül maradunk, haza indulunk.

2016.09.06.
Hamar beláttuk, hogy ezen a területen sem lehet a végtelenségig húzni a dolgokat, engedélyt kell kérni, szóval pár napig nem is jártam ki.
Hamarosan sikerült összeismerkednünk ennek a területnek is a fővadászával, aki szintén kellemes meglepetés volt számunkra. A közös érdeklődésnek köszönhetően (ami persze nem a fotózás és a vadászat, hanem a vad és a természet szeretete) gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Ő hamar ráérzett, hogy nekünk nem a vad zaklatása, és a mindenen való átgázolás a célunk, mi pedig az alkalmankénti jó fotós lehetőségekért cserébe elfogadtuk, hogy időnként nekünk is meg kell hoznunk kompromisszumokat és alkalmazkodni a vadászathoz. Viszont ha információkkal látjuk el egymást, gyakorlatilag mindenki nyerhet a dolgon.
Az ügy a kompromisszum résszel kezdődött, mivel 17-éig 8 vendégvadász is a területen vadászott, így ezt ki kellett böjtölnünk.

2016.09.08.
Mivel az erdőlátogatási tilalom, csak 16 órától érvényes, kora délután kilátogattam a területre, hogy felmérjem a helyzetet, és 17-ére már pontosan ismerjem a viszonyokat, ne akkor kelljen azon gondolkozni, hogy hol is jöhet ki a vad, hova is tegyem a lessátrat, stb.
Szóval, amolyan nyomolvasó módjára vizsgáltam az állatok által hátrahagyott jeleket, csapákat, közben pedig kigondoltam, hogy hova is lehetne tenni a lest, melyik napszakban honnan fog sütni a nap, és ha esetleg az uralkodó szélirányhoz képest máshogy változnak a viszonyok, az hogyan változtatja meg a körülményeket.

Gímszarvas által hátrahagyott hántásnyom

Elég ígéretes volt a hely, azonban 17-éig még sok idő volt hátra, és tudtam, hogy addig nem bírom ki a tétlen várakozást, lépni kell valamit.
Az esti orfűi kosarazás utáni iszogatás alkalmával szóba került a problémám, és egy vadász ismerősünk adott is egy tippet, hogy van egy terület a közelben ahol most biztosan nincs vadászat, de azért lenne esély bőgő szarvasbikát fotózni. Hazafelé meg is álltunk egy kis hallgatózásra, és úgy tűnt, hogy tényleg van értelme itt próbálkozni. Egyébként már régóta ismerem ezt a területet, rengetegszer megfordultam már a környéken, és pár jól sikerült fotóm is ide köthető, de bőgési szezonban eddig még nemigen jutott eszembe, hogy ezeket a részeket keressem fel.

2016.09.09.
Barátnőmnek ígértem 10-ére egy hajnali szarvas fotózást, ezért előző nap késő délután egy kis tájékozódó sétára indultunk a területre. Bejártuk a jónak ígérkező helyeket, mérlegeltük a lehetőségeket, közben pedig nézelődtünk, hallgatózunk. Megvártuk, hogy ránk sötétedjen, de még ekkor is csak távoli bőgéseket lehetett hallani.

2016.09.10.
Annyira izgatott vagyok, hogy hajnalban már magamtól ébredek, és míg Bogi még alszik, én már kinyitom az ablakot egy kis hallgatózásra. A kelést követő gyors készülődés után már indultunk is.
A tegnapi terepszemlét követően Bogira bíztam a választást, aki végül egy nagyon jó fekvésű lucernatábla mellett döntött. Még pirkadat előtt elfoglaltuk a helyünket, és csendesen várakoztunk. Hiába a korán kelés, bőgést már nemigen lehetett hallani, de a lucernán legelésző nyolc őz, a távoli réten felbukkanó vadkan, és a szántóföldön átváltó szarvasbika látványa azért szép élményekkel ajándékozott meg bennünket.


Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.09.11.
Ezen a hajnalon édesapámmal látogattunk ki egy dombokkal tarkított hatalmas rétre. Sajnos bőgésnek nyomát sem láttuk, azonban az őzek ezúttal sem hagytak minket cserben, volt, hogy egyszerre tíz példány is a nyílt terepen legelt.



2016.09.13.
A tegnapi eső jó hatással volt a bikákra, csak úgy zeng mindenfelé az erdő. Korán nekiindulok, és ismét a lucerna felé veszem az irányt, azonban a szántóföld irányából harsogó bőgés hamar eltérít eredeti tervemtől. A hajnali sötétségben a hangok és foltok alapján igyekszem tájékozódni. Mikor elérem a terület szélén felállított vadászlest, felosonok, és egy ideig itt várakozok. Eleinte távcsövön keresztül figyelem az eseményeket, majd a minimális fényekben hatalmas iso értékek mellett belevágok az izgalmas jelenetek fotózásába, amiből a rossz fényviszonyok, nagy távolság és a nem túl festői környezet miatt inkább videózás lesz.
Élvezem a tiszteletet parancsoló, szűk terpesztésű öreg bika látványát. A bőgést nem viszi túlzásba, azonban egy fiatalabb bika megjelenésével izgalmas helyzet alakul ki, és élvezettel figyelem, ahogy az idősebb állat, igyekszik távol tartani gyenge ellenfelét háremének egyetlen tagjától. A jelenet még sajnos az értékelhető fényviszonyok előtt befejeződött, szarvasaim még napfelkelte előtt beváltottak a fenyvesbe.

Gímszarvas - Cervus elaphus



2016.09.14.
A tegnapi élmények hatására minden alkalmat megragadtam a hajnali lesezésre, így pirkadat előtt már ismét a sáros utat dagasztottam gumicsizmámmal. A bőgés nem volt olyan erős mint tegnap, de azért élveztem a hajnali koncertet, közben pedig gyönyörködtem a falu felett cikázó villámokban.
Nehézkesen, de világosodni kezd, és végre kiszúrom a völgy aljában dünnyögő bikát, akiről kiderül, hogy a tegnap megismert szarvas, ezúttal azonban már két tehén kíséretében.
Sajnos ma is nagyon hamar visszaváltanak a fenyves biztonságot adó rejtekébe, így inkább teszek egy kellemes reggeli sétát.

2016.09.15.
A menetrend hasonló mint az eddigi napokon, azonban ezen a hajnalon csak a csillagokban, és egy kósza őzben gyönyörködhetek, bőgésnek semmi jele a területen.

2016.09.16.
István barátom idén is invitált egy kis gemenci szarvasfotózásra.
Kettőre kellett Szekszárdra érnem, így a hajnalt inkább alvással töltöttem, és délután energiával telve érkeztem. Hamarosan Istvánék is befutottak, és bepakolva kis terepjárómba, nekivágtunk az ártéri erdőnek. Kis kevergés után végül elértük a kiszemelt területet, és gyalog folytatva utunkat, hamarosan lejutottunk a holtág partjára, melyen a fotózást terveztük.
Egy számomra rendkívül tetszetős helyen állítottunk lessátrat. A benyúló kis szárazulatról a holtág nagy szeletét beláthattuk, mely a késődélutáni órákra igazán szép ellenfényes látványt ígért.


Rövid várakozás után a távolban máris két kis bikát szúrtunk ki, amit biztató jelnek könyveltünk el.
A délután elég eseménytelenül telt, egy távolban vadászó kócsag fotózásával múlattuk az időt.
Ahogy közeledett az este, a bőgés is megkezdődött, bár hiába a híres gemenci szarvasbikák, bőgésük számomra sokkal egyhangúbb, a mecseki bikákat jóval dallamosabbnak érzem. Ezen merengek, mikor Pisti oldalba bök, és suttogva mondja, hogy mögöttünk áll egy bika. Én nem láttam oda, de valamitől sajnos gyanút foghatott, mert szép lassan elindult, és a sátor mögött elhaladva visszaváltott az erdőbe. A cipzáron át, kukucskálva gyönyörködtem benne. A fenséges, páros tizenkettes időnként még meg is állt, felénk figyelt. Összeszorult a szívem a látványtól, ahogy ez a gyönyörű állat ott állt a magas sásból is kiemelkedve, tökéletes távolságban, míg objektívjeink az ellenkező irányba néztek.
A távolban még megmutatkozott pár pillanatra egy kisebb bika, de a nap véget ért, indulnunk kellett.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Nagy kócsag - Egretta alba

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.09.17.
Ismét Gemencen próbálkoztam, ezúttal édesapám kíséretében.
A helyszín ugyanaz volt, azonban ezúttal lejjebb, egy nagy fűzfa tövében vertünk sátrat. A délután nagy része megint üres várakozással telt, azonban még sötétedés előtt kijött a nyílt részre egy fiatal, páros nyolcas bika. Nem volt egy túl impozáns állat, mégis örültünk a közelségének, és örömmel fotóztuk dühöngő csapkodását, mígnem az esti tájban, halk bőgések kíséretében elballagott.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus



2016.09.20.
Hajnal
Már szeptember eleje óta hallgatjuk a falu felett harsogó bikákat, és mivel 17-e is már jócskán elmúlt, a közeli vadföldekre kértünk engedélyt.
Nagy bizakodással, kora hajnalban érkeztünk a leshez, de sajnos a nagy szél és a bőgés hiánya hamar a kedvünket szegték. Bár a szélirány nekünk kedvezett, tudtam, hogy ebben az érzékeiket erősen tompító időjárásban a szarvasok sem szívesen mutatkoznak ennyire nyílt terepen.
Az autó felé indulva a gerincről beláttunk egy nyílt domboldalra, ahol egy szűk terpesztésű öreg bika legelészett négy tehénből álló háremével, majd beváltottak a közeli kis erdőfoltba. Kihasználva a lehetőséget, mi is felosontunk a közeli vadászlesre, és onnan figyeltük az eseményeket. Ez a terület a széltől is sokkal védettebb volt, és úgy gondoltuk, hogy a szarvasoknak még a kis erdőfoltban kell lenniük.
Hamarosan felbukkant egy fiatal bika, aki a kis erdőfolton is átvágott, bebizonyítva ezzel, hogy az öreg bika háremével már a nagy erdőkben járhat, különben nem tűrte volna szó nélkül ezt a területsértést.

Gímszarvas - Cervus elaphus



Délután
Ebéd után már ismét Gemenc felé tartottam.
Ezúttal egy vadföldet szemeltünk ki a fotózásra a Hátfő-erdőben. Odafelé tartva az etetőkocsival is összefutottunk, és bár mint kiderült, az etetés ma elmaradt ezen a részen, kaptunk egy zsák kukoricát, amit magunk elé szórhattunk csali gyanánt.
Felállítottuk a lest, jó alaposan beálcáztuk, majd István a kukoricát szórta, én pedig levagdostam a kiálló gazokat, amik zavaróak lehettek volna a fotókon.


A délután sokáig eseménytelenül zajlott, de még sötétedés előtt megjelent egy vaddisznókonda, egy öreg kocával és egy közepes kannal.
Egy fiatal szarvasbika is megmutatkozott pár percre, majd megjelent a porondon egy medvényi kan. Ekkorra már inkább csak videózni volt érdemes, de élménynek így sem volt utolsó.

Vaddisznó - Sus scrofa

Vaddisznó - Sus scrofa

Gímszarvas - Cervus elaphus



2016.09.22.
Hajnalban ismét Bogival próbálkozunk a falu feletti lesnél.
Van forgalom, bár csak teheneket látunk, és amint világosodni kezd, azok is visszaváltanak az erdőbe.
Hazafelé még a vadásszal is összefutunk, váltottunk pár szót, de neki is úgy tűnt, hogy most egy kicsit leállt a bőgés.

2016.09.25.
23-án délután tettem egy sétát a vadföldek környékén, és ki is néztem egy helyet ahova érdemes lenne lest állítani, de ide sajnos nem kaptunk mára engedélyt. Viszont az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a falu feletti részeket leszámítva bárhova mehetünk ahova szeretnénk.
Ezen a napon édesapámmal indultunk egy kis hajnali cserkelésre, akivel végül a Lipóc környéki területrész mellett döntöttünk. Bíztam a helyben, mert tudtam, hogy vannak a közelben eldugott kis erdei tavacskák, amik időnként mágnesként vonzzák a vadakat, de sajnos hiába volt minden igyekezetünk, nem találkoztunk vaddal, és bőgést sem hallottunk.

2016.09.27.
Hajnal
Ezúttal megkaptam az engedélyt a vadföldekhez is, így már négykor talpon voltam, és hamarosan már a kiszemelt leshelyhez igyekeztem. A gyors sátorállítást követően elhelyezkedtem, és vártam, hogy világosodjon.
A hidegfront úgy látszik megtette hatását, ismét hallottam bőgést, bár most inkább csak a völgy irányából szóltak.
A szemben felkelő nap szépen aranyba borította a tájat, de sajnos a jó szél ellenére sem jött elém vad, így a nyolc órához közeledve szedelőzködtem, és haza indultam.



Délután
A hajnali lesezést ismét egy délutáni gemenci fotózás követte, melybe ezúttal édesapámmal és a két Istvánnal vágtunk bele. Egy kellemes holtág partjára mentünk, mindenki gyorsan kiválasztotta a számára tetsző leshelyet, majd a tempós lesállítást követően elfoglaltuk sátrainkat, és belekezdtünk a csendes várakozásba.


A helyszín igazán kecsegtető volt, és amellett, hogy sokat ígért, önmagában is nagyon kellemes hangulatot árasztott.
A délután a holtágon kószáló kormoránokkal és a vadászó szürke gémekkel indult.
A kárókatonák esetében igyekeztem a madár mellett az izgalmas tükröződésekre helyezni a hangsúlyt, így egészen érdekes képek születhettek.

Nagy kárókatona - Phalacrocorax carbo

"Lépcsőház"
Nagy kárókatona - Phalacrocorax carbo

Nagy kárókatona - Phalacrocorax carbo

A gém mellé is társult egy kis különlegesség, mikor a vadászó állat előtt egy hatalmas ponty kezdte el produkálni magát, így volt lehetőségem a madarat a ponty kiemelkedő farokúszójával lekapni.

"Nagy hal"
Szürke gém - Ardea cinerea

Hamarosan az erdő királyai is mozgásba lendültek, és a folyamatos bőgés kíséretében a holtág végében időről időre megjelent egy-egy igazán impozáns bika.

Gímszarvas - Cervus elaphus

A nagy távolság miatt hamar felkerültek a 2x-ező extenderek, azzal azonban nem számoltunk, hogy pár pillanat múlva közvetlenül előttünk, a túlsó parton is megjelenik egy bika.
A gyönyörű állat nem vesztegette sokáig az időt, nekiindult, és belegázolt a holtág vizébe.
Mi sem vesződtünk az extenderek lecsavarásával, inkább 600mm-en igyekeztünk a nagy állatot a szűkre szabott kereten belül tartani.
Visszanézve a képeket nagy volt az örömünk, bár emlékszem, hogy a fotózása közben végig arra gondoltam, hogy bár csak elbőgné magát, pláne mikor még böffentett is egyet.
A régóta áhított bőgő szarvasbikás kép úgy tűnik, hogy még várat magára, de csalódottságra persze így sem volt semmi okunk.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Szerencsére figyelmünk ezután sem lankadt, így kiszúrtuk a túlsó parton, a növényzet közt bujkáló rókát. Igazán közreműködő volt, gyakran lejött egészen a víz széléig, szép jelenetekkel ajándékozva meg bennünket.

Vörös róka - Vulpes vulpes

Vörös róka - Vulpes vulpes

Vörös róka - Vulpes vulpes

Vörös róka - Vulpes vulpes

Miután a nap az erdő mögé bukott, már inkább csak élveztem a szeptemberi hangulatot, hallgattam a bőgést, és figyeltem a távolban mozgó szarvasokat.


2016.09.28.
Az előző napi élményeken felbuzdulva, ma ismét itt próbálkoztunk.
Leseinket elfoglalva újra megkezdődött a feszült várakozás. A délután ezúttal csendesebben indult, bár élmény volt figyelni a holtágon vadászó rétisasokat, még ha a fotózásukra nem is igen volt mód.

Nagy kócsag - Egretta alba

Ahogy közeledett az este, a szarvasok is egyre aktívabbá váltak.
Harsogott az erdő, és a holtág végében megjelent két szarvasbika, és kissé szétszóródva jó néhány tehén is. Életem eddigi legizgalmasabb szarvasbőgéses jelenetének lehettem szemtanúja, mikor a két hatalmas állat egymást kerülgetve bőgött, és még egy kis viadalozásra is sor került.
Fotózás szempontjából nem volt igazán kecsegtető a helyzet, így az élmények megörökítésének kedvéért inkább a videózás mellett döntöttem, amit végül nem is bántam meg. Azóta sem tudok betelni a látvánnyal.


A jelenet végeztével hamarosan szemben látszottak kibontakozni az újabb események. Az erdőből egyre több, és egyre egyértelműbb ágreccsenés hallatszott, majd hamarosan felbukkant a parton két szarvastehén egy-egy borjukkal, és egy fiatal gyerekbika. Fotóztuk a kedves családi jeleneteket, közben pedig bíztunk benne, hogy az erdőben bőgő vezérbika is színre lép majd. Várakozásunkat tovább fokozta, hogy az egyik tehén borja kíséretében átúszott a mi oldalunkra, azonban valami sajnos gyanússá válhatott a számukra, mert megugrottak, és visszacsobogtak a túlpartra, magukkal ragadva ezzel az egész társaságot.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Zárásként még gyönyörködhettünk a háttérben bőgő fenséges daliában.


2016.09.30.
Egy napot sajnos muszáj volt kihagynunk, de ez a hely szinte mágnesként vonzott minket, vissza kellett térnünk.
István barátunk ezúttal egy vadföldön próbált szerencsét, mi pedig a jó széljárásnak köszönhetően megpróbálkozhattunk a holtág végében, ahol már két ízben is igazán szép jeleneteket figyelhettünk meg.
Egy benyúló fasor végén álló fa tövébe alaposan beálcáztuk magunkat, és innen vártuk a fejleményeket.


Mivel a zavarás elkerülésének érdekében már kora délután elfoglaltuk helyünket, egy darabig a fények nem voltak túl ideálisak, azonban az este beköszöntével már gyönyörű sávozott színpompában úszott az egész holtág.
Nagyon tetszett ez a környezet, már előttem lebegett a távoli szarvasbika sziluettje, de sajnos hiába vártunk késő estig a sikerre, a szarvasok elmaradtak, be kellett érnünk az előttünk vadászgató gémekkel, kócsagokkal.

Nagy kócsag - Egretta alba

Nagy kócsag - Egretta alba

Szürke gém - Ardea cinerea
és
Nagy kócsag - Egretta alba

Szürke gém - Ardea cinerea

Szürke gém - Ardea cinerea

2016.10.11.
Még a bőgés ideje alatt feltűnt egy hatalmas szarvasbika a Hátfő-erdőben, ami csálén álló füle miatt a Laskafülű nevet viselte.
Legutóbbi hátfői lesezésünk is neki szólt elsősorban, azonban hamar eltűnt a területről, így inkább a vizes helyeket kerestük, ahol aztán nem is lehetett panaszunk a szép bikákat illetően.

A terület vadőre szólt, hogy ismét feltűnt a Laskafülű a környéken, így Istvánnal ma újra itt próbálkoztunk.
Esős idő fogadott bennünket, de nem bántuk, az egész rét vízgyöngyökbe burkolózva pompázott.
A párás hűvös idő ellenére nehezen mozdultak a vadak, a disznók is csak úgy ímmel-ámmal tévedtek elénk, ráadásul a rossz fényviszonyok között elég nehéz is volt őket szépen kiexponálni.

Vaddisznó - Sus scrofa

Vaddisznó - Sus scrofa

Már majdnem besötétedett, mikor kilépett az erdőből hét tarvad, és két fiatal bika.
Küzdöttünk a fényekkel, de szélsőséges beállításokkal azért még sikerült éles fotókat készíteni, és bár a Laskafülű nem mutatkozott, azért így sem kellett üres kézzel hazatérnünk.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

2016.10.14.
Már nem terveztem több gemenci látogatást, mikor István hívott, hogy sikerült engedélyt szereznie a Nyéki-Holt-Duna nádasok rejtekén megbúvó egyik rétjére.
Épp Pécsett voltam, ráadásul a felszerelés sem volt velem, de családom segítségével megoldódott a probléma, és egy gyorséttermet útba ejtve már Pörböly felé robogtam, hogy odaérjek a korai találkozóra.
A legcsekélyebb zavarás érdekében egy kisebb kerülővel kellett megközelítenünk a területet, de végül ráakadtunk a kiszemelt helyre.
A gyors helyszíni szemle után kiválasztottunk egy kis öblöt az erdőszélen, és ezúttal lessátor helyett, csupán zöld és barna hálókkal álcáztuk magunkat a vadak figyelő szeme elől.
Még alig helyezkedtünk el, mikor a távolban máris egy középkorú szép bika, és egy vadkan vágott át a tisztáson, így nagyon bizakodóak voltunk a folytatást illetően.
Hiába a nagy reménykedés, a délután sajnos eseménytelenül telt, és már sötétedett, mikor egy bika és egy tehén jelent meg a távolban. Bár közeledtek, a nap gyorsabb volt, így be kellett érnünk a tájba komponált állatok látványával, ami az őszies színekbe váltó tájban nem is jelentett olyan nagy áldozatot.

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Gímszarvas - Cervus elaphus

Bármennyire is nehéz volt elfogadni, az idei szarvasbőgés is a végéhez érkezett.
Visszatekintve erre a bő egy hónapra azt hiszem nem lehet okom panaszra, és az elkészült fotók mellett a természet ismét szemet gyönyörködtető élményekkel ajándékozott meg, melyeket nem feledek el soha.

Köszönet a lehetőségekért Béldi Balázsnak, Almási Istvánnak, Krizák Istvánnak és Mánfai Ivánnak!